Csabai László: Rákosival az ágyban

Az elmúlt bő egy évtizedben Csabai László előtérbe kerülése révén az a nagy szerencse érte a hazai irodalmi életet, hogy végre lett egy olyan szerzőnk, akinek műveit egyszerre olvashatjuk szépirodalomként, zsánerirodalomként és szórakoztató irodalomként is; ráadásul úgy, hogy mindhárom olvasat egyszerre érvényes. Így nem is csoda, hogy minden egyes új kötetét olvasók népes tábora várja, és ez nem volt másként a legújabb, a Rákosival az ágyban esetében sem.

 

Az új mű huszonhárom hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb) novellát tartalmaz, amelyek a maguk alulnézeti módján felölelik szinte az egész 20. századi magyar történelmet, az I. világháborútól és a Tanácsköztársaságtól kezdve, a Horthy-korszakon és a II. világháborún át, az 1956-os forradalmat és a Kádár-korszakot érintve egészen napjainkig. Csabai vállaltan és tudatosan a kisemberek nézőpontjába helyezkedik, történjen bármilyen nagy esemény, megmaradunk azon a szinten, amely az egyszerű nyárligeti (és környékbeli) embereket érint. És rájöhetünk, kurzusok éppen jönnek vagy mennek, de Magyarország és a magyar emberek problémái szinte mindig ugyanazok.

 

A szerző érezhetően tudatosan építi saját – az elsősorban a Szindbád sorozatból ismerős - nyárligeti univerzumát, így bár kerüljenek elő novelláról novellára új és új alakok (szegény parasztok, zsidók, tirpákok, dzsentrik, hithű és kevésbé hithű kommunisták, egyszerű munkások stb.), szinte minden ember és minden helyszín ismerősnek fog tűnni.

 

Csabai finom humora ismét jól működik, így például a „Boldogságban” az I. világháború kitörésének idején egy szegény kereskedőinas legnagyobb örömére esélye nyílhat elvenni egy gazdag boltos lányát, így mindenki boldog, hiszen a háború köztudott, hogy nem tarthat pár hétnél tovább. A „Szimulánsokban” egy, a nyárligeti tartalékos haderőt a frontra vezetni kívánó tiszt ténykedéseit követi nyomon, ám a novellát olvasva szép lassan rájövünk, hogy nem a spanyolnáthától szenvedő legénység, hanem maga a tiszt beteg igazán.

 

De néha kitekintünk Nyárligetről, hiszen például az „Ínségben” magyar hadifogoly katonák kegyeiért vetekednek a jobbára özvegyen maradt szovjet asszonyok, vagy az „Expanzióban” Szamuely népbiztos elvtárs Lenin előtt való szerencsétlenkedésén derülhetünk. A maga szintén humoros módján a „Kihívás” már a Kádár-korban játszódik, és szinte szociografikus pontossággal mutatja be egy vidéki kistelepülés életét és az itt élők ügyeskedését, mint ahogy szintén az egyéni ügyeskedésekről szól az „Új lehetőségek”, amelyben a 1989. október 23-án egy hasraütés-szerűen, próba szerencse módjára elkezdett helyi „forradalom” torkollik némi feketézésbe.

 

Bár az egész életművet tekintve nem tartom olyan igazán kimagasló jelentőségűnek a mostani kötetet, ám ezzel együtt is mindegyik benne szereplő történet nem csak „különös”, ahogy az alcím sugallja, de szórakoztató, nagy mesterségbeli tudással megírt és okosan felépített is. Így aki szerette az eddigi Csabai műveket, az biztosan nem fog csalódni ezekben az írásokban sem.