Alig Használt Képregények – Képregényantológia 1-3.

2021. novemberében indult a meglepő nevű képregényantológia sorozat. Ahogy György Zoltán szerkesztő előszavából kiderül, eredeti koncepciója szerint olyan hosszabb-rövidebb képregények kerülnek bele, melyek léteznek már egy ideje (legyen bár az az idő fél évszázad vagy fél év), ám ilyen formában (egyben, ilyen minőségben stb.) még nem jelentek meg.

Ennek megfelelően az első kötet csupa csemegét és kuriózumot tartalmaz. Nyitófejezete, a Szabadnapos robotok, Prim Dániel Attila és Ambrus Izsák műve, új darab, de itt jelent meg először magyarul. Fazekas Attila Macskalány-a viszont az 1990-es években, a Pajtás újság utódjában, a Nanában jelent meg folytatásokban – s milyen jó, hogy előásták és egyben leközölték! Téjlor egyiptomi témájú és fekete humorú Mumifikátorok sorozata is itt olvasható először egyben. A Cs. Horváth Tibor - Korcsmáros Pál duótól elővett A páncélvonat 1967-ben, a Füles különszámában volt utoljára olvasható – és így tovább.

Az első antológia végén szerepelt egy felhívás főképp azoknak, akik akár már évek óta rajzolgatnak, de egyelőre csupán a fiókjuknak, hogy küldjenek anyagot, ha úgy látják, eljött az idő. A második és harmadik kötethez aztán annyi új munka érkezett, hogy az eredeti elképzelés szinte borult is, pláne, mivel már ismert képregényalkotók is lelkesen jelentkeztek, hogy szívesen adnának valamit az antológiába (elég csak a Pilcz Rolitól érkezett extra Kalyber Joe fejezetre utalnom). Így az elfeledett vagy így még soha meg nem jelent régebbi képregények mellé számos friss, ropogós újdonság is érkezett, meglepve még magát a szerkesztőt is, aki pedig számos hazai kiadónak dolgozik, valamint a HasználtKépregény.hu nevű üzletnek, így nyilván képben van mindennel, aminek köze van ehhez a médiumhoz.

Apropó, médium. Ez a három kötet is fényesen bizonyítja, milyen sokszínű és kreatív műfaj is a képregényé. A pár oldalas, ütős sztoriktól a nagyívű történetfolyamokig; a képregényfesztiválokat kifigurázótól a sci-fi/fantasy/horrorig; az idétlen, humoros, őrült rajzoktól a művészi képkockákig mindenféle van itt. És mindben van valami ügyes, valami sajátos, valami, ami miatt, ha annyira nem is tetszik épp az adott rajzstílus vagy sztori, el kell ismerni, hogy igen, ezt is érdemes volt papírra vetni és kinyomtatni.

S bár az első két kötet is rendkívüli felhozatalt hoz, a harmadik már végképp olyasmiket tartalmaz, amikből idővel kultikus (ha ugyan nem klasszikus) képregények lesznek majd, a kötet maga pedig gyűjtők féltett kincse. Anélkül, hogy bárki fölé helyezném (mert még a legkattantabb baromságban is ott a szív-lélek meg az ötlet), csak ki kell emelnem innen 2+1 képregényt.

Rédei Viktória és Gyuricza Márta közös sorozata, Az Ezerfejű Történetei ugyan csak jövőre fog megjelenni, ide egy, a kötet közel felét elfoglaló előzménytörténet került, melynek címe Ulfhednar. Mítoszokon alapuló, de kb. a jelenben játszódó sztori, mely előrevetíti, hogy rendkívüli, tényleg kimagasló sorozat lesz ebből – képi világa pedig borzongatóan átható atmoszférát áraszt. Nagyon várom a teljes kiadványt!

Az underground zenészként is ismert és tisztelt Mester Csaba egy Charles Bukowski verset fordított le és illusztrált, a rá oly’ jellemző fekete-fehér + 1 szín stílusában – a három antológia talán legkomorabb darabját adva (tekintve, hogy semmi fantasztikus nincs benne, s legalább annyira szól a mi jelenünkről, amennyire Bukowski idejéről).

Koleszár Anna kevés színt használó, s még kevesebb (két) oldalon olvasható Wolflowerje pedig költői szépségével vett le a lábamról.

De mondom, a többi bekerült mű is adja (OK, a legtöbbet tán a Sörmedvén nevettem), mindnek lesznek rajongói, s mindhárom kötetnek (és reménybeli folytatásainak) ott a helye a képregényrajongók polcán.