Főkép

A Kalligram kiadónál megjelent Könnyű álmok utcájával ismét sikerült megismernem egy új tehetséget, és egy friss, bár már nem annyira fiatal hangot (a szerző, Kecöli K. Gergő idén negyvenegy éves), amely énelbeszélőként végignarrálja nekünk a mindig valamilyen zűrbe keveredő Kovács Ernő budapesti mindennapjait.

 

Ez a vékonyka kötet a jobbára kényszerből (zug)újságíróként tengődő, feleségétől folyamatosan válófélben lévő, komoly kapcsolatban élő szeretőjét mindig hiányoló, gyakorló alkoholistaként és képzett harcművészként irodalmi ambíciókat dédelgető Ernő világába kalauzolja el az olvasóit, egy olyan világba, amelyben garantáltan mindig történik valami.

 

A mű nyitódarabja, a „Maffia” mondhatni tökéletes felütés a kötethez, hiszen igen élénken mutatja be nekünk az enyhén szólva is tajt részeg, maffiózókkal, prostituáltakkal és zsebesekkel iszogató, majd „kalandja” után saját ürülékében ébredő hősünk egy átlagos napját. Mivel minden novellában Ernő mesél, rövidesen igen otthonosan mozoghatunk ebben a nem túl szép kortárs valóságban, így hamar sikerül megismernünk ezeket a zömében alkoholizálással, szexszel, agresszióval és írogatással teli hétköznapokat, és persze a hátfájós, nyaki sérvvel küszködő Ernőt körülvevő, zömében alvilági figurákat is.

 

„Úgy nézett ki, mintha egy szőke latintanárt kereszteztek volna egy mangalicával: hullámos, félrefésült haj, dupla toka. Épp ilyenek voltak az államiak, mint ez a hullámos mangalica: egyirányú kommunikáció, parancsuralom, mellé a parfüm, meg a szájuk sarkába gyűlő nyálcsomó.”

 

Azonban ez a világ érezhetően sokszor átbillen hősünk vágy- vagy éppen rémálmai felé, így az is előfordulhat, hogy Ernő egy titokzatos, váratlanul megjelenő, majd eltűnő japán nő nyomait követve kapcsolatba kerül jelenünk sztárírójával Hurakami Marukival (sic!), vagy a Keleti pályaudvar környékén őgyelegve beszélgetésbe elegyedjen a Véres délkörök szerzőjével, Kormek Mekartival, akinek, mint kiderül, nagyon is ízlik a kommersz magyar bor, amit jobbára csak titokban irodalmárkodó hősünk nappalijában fogyaszt. De néha Ernőnk több száz éve halott, és egyébként általa kitalált ügyvédtől kap tanácsot szerelmi életét illetően, vagy egy kellemesnek induló iszogatást zavarja meg a szomszédban kirobbant háború elől menekülő emberek sokasága.

 

Kecöli K. Gergő egy erősen énközpontú, már-már egoista, öntörvényű prózát kelt életre a Könnyű álmok utcájában (nem csoda, hogy a hasonló stílusú fülszöveget éppen Jászberényi Sándor írta), amely egy szikár, dísztelen és többnyire pontos, zökkenőmentesen megszólaló nyelvezeten tolmácsolja hőse kalandjait. Ezeket az egyébként változó minőségű szövegeket végig élvezetes volt olvasni, mivel érződik rajtuk, hogy van bennük - még ha nem is mindig átütő – erő. Kecöli novelláskötete apróbb hibái, egyenetlenségei ellenére is mindenképpen egy biztató első kötet, amely magában hordozza egy későbbi jelentős alkotás ígéretét. Aki szereti a nyers, ám szórakoztató stílust, vagy aki igyekszik minél több új friss hangot felfedezni magának, annak mindenképpen jó móka lehet a Könnyű álmok utcája.