Molnár T. Eszter: Hidegkút

Molnár T. Eszter mindig is szeretett játszani a zsánerelemekkel (gondoljunk csak például a Szabadesés címmel néhány éve megjelent szépirodalmi igényű krimijére), és ez a nemrég kiadott Hidegkút című kisregényében sincs másként, hiszen bár történik itt több súlyos bűncselekmény (van itt pedofília és gyilkosság is) és zajlik egy nyomozás is, de a hangsúly nem ezen van, hanem azokon a romokon, amelyek egy egykori (?) család után maradtak.

A Hidegkút mindössze egyetlen nap története, amelyben azonban benne van három ember jelene, múltja, sőt talán jövője is. A Czobor családot néhány éve több borzalmas tragédia érte. Először az édesanya lett rákos, majd egyre rosszabb állapotba kerülő nyugtatófüggő, amin persze nem sokat segített férjének kicsapongó természete sem; aztán rejtélyes körülmények között életét vesztette kislányuk, amihez szinte mindenki szerint köze lehetett egyre kezelhetetlenebbé váló kamaszfiúknak, Attilának is. Ennyi sorscsapás után nem is csoda, ha a jelenben az egykori Czobor család tagjai szívük szerint leginkább saját gondjaikkal küszködnének, ám történik egy gyilkosság (a helyi alapítványi iskola egyik tanárát verik halálra, akiről hamarosan kiderül, hogy pedofil volt), amelyhez minden jel szerint köze lehetett Attilának is. Ez a váratlan esemény természetesen alaposan felkavarja az állóvizet, és mozgásba hozza rég berozsdásodott fogaskerekeket.

A szerző ötletes narrációval (egy sokáig homályban maradó hanggal, Attila belső monológjával, és a szülők tetteinek E/3-as elbeszélésével) építi fel a szereplőit, akik már rég elhidegültek egymástól, és akik gyakorlatilag mind megbuktak valamilyen módon, ám akik folyamatosan vágynának a másik közelségére, csak tenni nem igazán hajlandók érte. Érezhetően mindegyikükben ott munkál a vágy, hogy kezdjenek valamit saját keresztjeikkel, feldolgozatlan / feldolgozhatatlan tragédiájukkal, csak a hogyan marad a kérdés.

Molnár T. egy pörgős és szinte letehetetlen kisregényt hozott össze, amelyben végig ott lüktetnek a titkok (mi történt a kislánnyal? ki lehet a tanár gyilkosa?), és amelyben számtalan súlyos probléma lappang (a drogfüggőség, a pedofília és a zaklatás, az egyre inkább elhatalmasodó kommunikációképtelenség stb.), ám amely véleményem szerint ezzel együtt sem tökéletes, hiszen néha túl könnyűek a súlyos kérdésre adott válaszok, vagy a pár ecsetvonással megfestett háttér miatt túl sok minden marad homályban.

A Hidegkút számomra egy kicsit a magyar „Beszélnünk kell Kevinről” (még ha a stílusa nagyon is más, mint az amerikai kollégáé), amely ha nem is mindig a legtökéletesebben, ám nagyon is érdekfeszítő módon, és érdemben képes mesélni rengeteg modern kihívásról, családi és társadalmi problémáról, ráadásul olyan sodró lendülettel, amely csak igen kevés kortárs regény sajátja. Azt hiszem, Molnár T. Eszter műve összességében egy jól sikerült, és nyugodt szívvel ajánlható alkotás. Nem igazán csalódhat benne, aki kézbe veszi.