Főkép

Annak ellenére, hogy Lugosi Béla az egyik legismertebb magyar világszerte, idehaza szinte alig tudunk róla a rengeteg klisén kívül (született erdélyiként ő játszotta Drakulát, morfiumfüggő volt, és persze a Tim Burton-féle Ed Wood film egyik felejthetetlen alakja is) bármilyen konkrétumot. Ennek fényében már alapból egy kimondottan érdekes és hiánypótló alkotás lenne Gyurkovics Tamás róla szóló regénye, ám az olvasók nagy valószínűséggel mégsem a színészlegenda hányatott sorsára fognak belőle emlékezni, hanem arra a zseniálisan eltalált narrációra, amely azt közvetíti felénk.

 

"Amióta tudom, hogy beteg, megváltozott az idő. Nem csak gyorsul, arra számítottam. Néha becukrosodik és lassan mozog, mint a régi méz a kanálon. Elnyúlva lóg a fent és a lent között, dermedten és ikrásan."

 

Gyurkovics ugyanis Lugosi egykori (valójában ebben a formában nem létező) titkárát tette meg narrátornak, aki évtizedeken keresztül plátói szerelemben égve, jóban és rosszban kitartott mestere mellett, hogy annak halála után szó szerint visszamesélje őt az életbe. És éppen ez az olthatatlan szeretet, sőt szerelem garantálja azt a végtelen odafigyelést és empátiát, ám „Drakula” hibáinak észrevételét is, amely a könyv talán legnagyobb erénye. Bár az elején furcsának tűnhet ez az E/2-es narráció, amiben Lugosi csak mint „te” elevenedik meg, de nagyon hamar meg lehet szokni, és amikor ez megtörténik, az egyébként egyáltalán nem könnyű természetű színész olyan közel kerül az olvasókhoz, mint csak nagyon kevés más regényalak.

 

A szerző ráadásul fordított időrenddel dolgozik, így először a lecsúszott, alkohol- és morfiumfüggő, jobbára már csak Zs-kategóriás filmekben feltűnő mogorva öregembert ismerjük meg, hogy aztán fejezetenként fiatalodva a végére eljussunk az 1931-es Drakula ünnepelt sztárjáig, akinek ekkor még a lábai előtt hevert egész Hollywood. Így pedig az Akcentus paradox módon nem egy lecsúszás és bukás, hanem egy felemelkedés feledhetetlen története.

 

Gyurkovics bár a személyi titkár fiktív nézőpontját használja, de érezhetően rengeteg időt töltött a valós események rekonstruálásával, így a felemelkedés / bukás történet mellett rengeteget olvashatunk például az Amerikába érkezett magyarok életéről, a korabeli színházi és filmes világról, vagy éppen az akkoriban még inkább jobbára rejtőzködő homoszexuálisok életéről. Művének minden egyes apró részlete végletekig kidolgozott.

 

Bár egy viszonylag hosszú regényről beszélünk (közel félezer oldal), de elsősorban ennek a rendhagyó narrációnak köszönhetően szinte letehetetlen kötet az Akcentus, amely egyszerre humoros és melankolikus, egyszerre könnyed és fajsúlyos, és egyszerre építi fel és rombolja le annak a Lugosi Bélának a mítoszát, aki itt leginkább mint egy végtelenül tehetséges és jobb sorsra érdemes bohém ripacs jelenik meg, aki azonban rengeteget tett azért, hogy élete végére eltűnjön a süllyesztőben. Ez a könyv úgy szerethető, hogy közben mindvégig érezzük, súlya van. 

 

Nálam Gyurkovics Tamás Akcentusa egyértelműen az év egyik legjobb magyar kötete, amelyet egyszerre élvezhetnek a fordulatos, cselekmény- és karakterközpontú történetek és a fajsúlyosabb szépirodalmi művek kedvelői is. Így bízom benne, hogy a sikere garantált lesz.