Főkép

Highbury kisvárosnak is beillő falujában él Emma Woodhouse, betegeskedő (bár inkább csak mindenért túlzottan aggódó) édesapjával. A huszonegy éves lány a megfelelő nevelésnek köszönhetően úrinővé serdült az évek folyamán, olyan gondos kezek irányítása alatt, mint: Mrs. Weston, aki eleinte nevelőnői feladatokat látott el, majd Emma legjobb barátnője lett, valamint Mr. Kinghtley, aki eleinte a Woodhouse család barátja, később sógora lett Emmának. A fiatal hölgy pedig arra adta a fejét, hogy szép csendben összeboronálja a környezetében élő urakat és hölgyeket – a saját elgondolása szerint. Ez az első esetben sikerül is neki, de második próbálkozását már nem kíséri szerencse.
Ekkor kezd lassan ráébredni arra, hogy nem minden úgy történik, vagy nem mindennek ugyanaz van a hátterében, amit ő szeretne vagy ő gondol. Ezek okozzák életében az első keservesebb csalódásokat. Azonban a balsiker sem szegi kedvét. Igaz, hogy a nyilvánosság előtt felhagy a „jótékony kerítéssel”, de nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy az alacsonyabb sorból származó barátnőjét, Harrietet összeboronálja a szerinte megfelelő emberrel.

Ahogyan megszokhattuk, Jane Austen nőknek adja a főszerepet. Itt sincs másképp. Emma, a fiatal vidéki leányzó körül forognak az események. Emma szép lány, ráadásul okos, művelt és intelligens. Azért hibái is vannak: néha túl hamar ítél, mindig valamilyen krízishelyzet okoz csak változást gondolkodásmódjában. Mivel fiatal, meglehetősen tapasztalatlan, így hiába a kiváló nevelés, az ehhez párosítható bölcsességnek híján van. Társadalmi pozíciójából adódóan néha gőgös és lenézően bánik, beszél az alsóbb osztályokba tartozókkal / tartozókról. Ha már a megszokásoknál tartunk, Austen ismét a gyönyörűséges angol vidékre kalauzol el bennünket regényében. Az itt élő emberek mindennapjait tárja elénk, akik leginkább szűkebb pátriájukkal foglalkoznak, és hidegen hagyják őket a nagyvilág eseményei, de még hazájuk történései sincsenek különösebb hatással rájuk. No, persze leginkább azért, mert Austen egyáltalán nem foglalkozik ilyesmivel a regényben. Ezáltal mintha egy üvegházban élő embercsoportot ismerhetnénk meg. Bár vannak külső kapcsolatok, de ezeknek sem az a feladata, hogy a külvilág híreit behozzák ebbe a kis közösségbe, ezeket a szereplőket leginkább a „beilleszkedés az üvegházba” motiválja.

Összességében az Austinra jellemző, romantikus angol lányregénnyel állunk szemben, amely ha nem is dobott fel annyira, mint a Büszkeség és balítélet, a stílus szeretőinek kihagyhatatlan olvasmány.

A csinos, okos, de kissé önelégült Emma Woodhouse önkéntes házasságközvetítői tevékenysége során minden női praktikát bevet céljai elérése érdekében, miközben őt is utoléri Ámor nyila. Mindez tökéletes alapot szolgáltathat egy kellemes kis romantikus vígjáték forgatókönyvéhez.
Erre a következtetésre jutott Douglas McGrath is, aki Jane Austen regényéből megírta egy film forgatókönyvét, majd, csak hogy teljes legyen a kép, meg is rendezte a filmet. A filmet, amihez olyan szereplőket nyert meg, mint Gwyneth Paltrow (aki Emma szerepét alakítja nem kis bravúrral), Toni Collette, Alan Cummings, Ewan McGregor, Jeremy Northam, Greta Scacchi, Juliet Stevenson és Polly Walker. – a főszerk. megjegyzése.

Kapcsolódó írások:

Julia Barrett: Önteltség és önámítás
Büszkeség és balítélet (BBC mini-sorozat) (DVD)
Büszkeség és balítélet (2005) DVD)
Pride & Prejudice (Music from the motion picture) (CD)
Joan Aiken: Jane Fairfax

A szerző életrajza