David Baldacci: Végállomás

Elérkeztünk az Atlee Pine-sorozat záró darabjához, ahol végre fény derül Mercy Pine hollétére. Imádtam mind a négy kötetet, de nekem ez, a befejező kötet lesz a kedvencem. Nincs benne a David Baldaccitól megszokott nagyívű történet, összefonódó, nemzeteken átívelő gubancos szálak, államérdek, mégis nagyot üt és egy másodperc alatt beszippant. A Végállomás egyszerűen letehetetlen.

Atlee Pine rendíthetetlenül nyomoz az eltűnt ikertestvére után. Annyit már sikerült kiderítenie, hova vitte el az elrablója és hol tartotta fogva. De a szökése után vajon mennyi esélye lehetett egyedül a túlélésre annak, aki egy évtizeden át a civilizációtól elzárva, egy barlangban élt? Nem ismeri a mobilt, az internetet, alig tud írni, olvasni. Nem járt iskolába, nem foglalkoztak vele, és nem bízik senkiben. A kirakós újabb és újabb darabkái kerülnek elő, egyre több mindent tud meg a nyomozónő, de a végső megoldás mégsem akar összeállni, hiába kerül közel a megoldáshoz. Ráadásul egy haláleset miatt a felbőszült testvérrel is szembe kell néznie, aki nem válogat az eszközökben, és ahol csak tudja, akadályozza a nyomozást. Gonosz terve miatt Atlee mindent elveszíthet…

A Baldaccitól megszokott feszes tempó, pörgős cselekmény, izgalmas fordulatok jellemzik a kötetet. Az élet-halál harcok valóban vérre mennek, érezni az adrenalint. A végső összecsapást a szurdokban a felteszi a koronát a sorozatra. Érdekes, hogy ez a kötet igazából csak a gyengébb nemről szól, nincs Puller, nincsenek erős segítők, a női energiáknak kell hegyeket megmozgatnia – néha szó szerint is. És a segítség gyakran épp onnan jön, ahonnan nem is várnánk, és persze ki mástól, mint egy nőtől. A történet végére kiderül Mercy sorsa, és még tovább tudja emelni a szerző a tétet: egy nagy titokról is lerántja a leplet.

Ebben a kötetben inkább a múltban utazunk és a főszereplők elméjébe, érzéseibe láthatunk be. Nincsenek nagy háttértörténetek, államügyek, csak a két nő kapcsolata. Emiatt sokkal személyesebb és emberközelibb lett a történet nekem. Meglepően jól működött Baldacci krimiírói vénája nemzetközi konfliktusok és megoldásra váró diplomáciai ügyek nélkül is. Ezek hiányában a valódi érzelmek kerültek a fókuszba. A testvéri szeretet, a féltés, az aggodalom, a nyugtalanság, a remény. A Baldacci-rajongók biztosan nem fognak csalódni!