Főkép

Mielőtt végképp el kellene búcsúznunk a jó időtől, és mielőtt megérkeznének a boltok polcaira az őszi-téli könyvdömping kötetei, ajánlanék nektek most kissé rendhagyó módon három művet egyetlen cikken belül, amelyekben közös, hogy egyszerre található meg bennük egy szórakoztató lektűr könnyedsége, de esetenként egy valamirevaló szépirodalmi alkotás fajsúlyossága is.

 

A King Kong diakónus az 1957-es születésű, afroamerikai zenész-író James McBride első magyarul megjelent regénye, amely a szerző szűkebb pátriájába, az 1960-as évek végének Brooklynjába röpíti el olvasóit. Egy olyan korszakba, amikor már a polgárjogi mozgalmak viszonylagos nyugalmat hoztak el a környék fekete lakosainak, és így az álltában nem túl komoly mindennapos súrlódásokat leszámítva nagyjából békében élhetnének az itteni írek és latinok szomszédságában, ha nem jönne az alkoholt egyáltalán nem megvető címszereplő diakónus, aki nem túl bölcs módon rálő a Causeway telep egyik legbrutálisabb drogdílerére, nem kis kalamajkát elindítva ezzel.

 

McBride könyve a maga módján egy igazán letehetetlen, pörgős, színes-szagos olvasmány, amely nem nélkülözi a humort, de a brutalitást sem, hogy a plasztikusan megrajzolt szereplők botladozásai, na meg a számos várt-váratlan fordulat mögött megjelenjen közelmúltunk Amerikájának és az akkoriban gyökeresen megváltozó társadalom képe is.

 

A második általam választott mű Gerőcs Péter duplafenekű regénye, a Werkfilm, amely – ahogy a címéből is sejthető – többek között egy filmforgatás hátterébe nyújt betekintést. Történik ugyanis, hogy derék filmeseink egy kis vidéki faluba, Perőcsényre érkeznek, hogy leforgathassák legújabb mozijukat, ám ezt a helyiek nem feltétlenül nézik jó szemmel, ráadásul még a stábtagok közti viszony sem a legrózsásabb.

 

Gerőcs művében – ahogy ilyenkor lenni szokott - természetesen a készülő film és a regénybeli valóság is több ponton összemosódik, hogy elmélkedni lehessen a film (és egyéb műalkotások), valamint a valóság viszonyáról, vagy egy olyan mára már lerágott csontról, mint a vidék vs. főváros ellentét. Ebből a szempontból a King Kong diakónushoz hasonlóan pörgős és olvasmányos Werkfilm tökéletesen illeszkedik a mai trendekhez, ám igazán lényeges válaszokat nem tud adni a már oly’ sokszor feltett kérdésekre.

 

Végezetül pedig jöjjön Havas Juli Nincs Hold, ha nem nézed című alkotása, amely – ahogy az alcím is említi - két szenvedélyt (egy szerelmit és egy szakmait) kíván összegyúrni egy történetté. Főszereplőnk, Anna már kamaszkora óta predesztinált arra, hogy oda jusson, ahol jelenleg is tart: a szülői szeretetlenség miatt is önbizalomhiánnyal és önértékelésbeli gondokkal küzdő lány bár a szerelemben rendre pórul járt, ám mindig is segíteni akart az embereken, így vált végül orvossá, hogy a tomboló koronavírus-járvány idején ne csak az addig ismeretlen betegséggel, na meg a vele kapcsolatos problémákkal, de azzal is meg kelljen küzdenie, hogy beleszeretett a nála jóval idősebb, családos főnökébe.

 

Igazán bátor húzás volt, hogy Havas a cselekmény idejét a COVID idejére tette, mert ez számos buktatót eredményezhetett volna, ám szerencsére úgy tűnik, az írónőnek van kellő tapasztalata ahhoz, hogy belelásson a mai magyar kórházi állapotokba, és érdemben meséljen róla. Viszont ezzel együtt az is érződik, hogy a személyében egy pályakezdőről beszélünk, így mind a történetszövés, mind a karakterábrázolás terén éreztem némi hiányosságot, sutaságot.

 

Egyelőre ennyit a tavaszi-nyári könyvekről, legközelebb valószínűleg már valamelyik őszi újdonsággal fogok jelentkezni.