Főkép

Alig fogták el Assem Rashidit, a drogbárót, máris újabb ügyet kap a Sólyom csoportja: a rendőrségen belüli korrupciós ügyeket kell felderíteniük. Miközben gőzerővel készülnek az előző nyomozás tárgyalási szakaszára, közben már bizonyítékokat keresnek Summers őrmester lebuktatásához. Jeffrey Archer a megszokottnál is pörgősebbre vette a figurát, a Nézz félre! tele van meglepő fordulatokkal, váratlan eseményekkel.

 

Nem elég, hogy hol a bíróságon vagyunk, hol terepen egy megfigyelésen, még ezer más apróság is történik a kötetben. Bepillanthatunk a börtönélet mindennapjaiba, William Warwick családi életébe, a tégla szerep lélektanába, és még Miles Faulkner is felbukkan újra. Sok-sok szál, amelyek látszólag nem keresztezik egymást, de aztán valahogy mégis összekapcsolódnak, és káoszt eredményeznek. Figyelmet követel tőlünk a szerző, de meg is hálálja: nekem a sorozatból ez lett a kedvenc kötetem. Izgalmas, strukturált, egy pillanatra sem lankadhat a figyelem. Alaposan megdolgoztat a folyamatos koncentráció, az ügyekből való ki-be ugrálás.

 

Archerre jellemző, hogy a köteteiben a nyomozói munka mellett legalább akkora szerepet kap a bizonyítási szakasz is, vagyis a tárgyalás maga. Végigkísérhetjük a felkészülést, a nyitó- és záróbeszédeket és a tanúk kikérdezését.  Sajnos látjuk az árnyoldalát is: az ügyvédi csúsztatásokat, az esküdtszék befolyásolását, az igazságtalan ítéleteket. Szélmalomharcot folytat a rendőrség, sokszor hiába tartóztatnak le egy bűnöst, ha az ügyvédje valamilyen trükkel a legtöbb vádpontban tisztára tudja mosni és a lehető legkisebb büntetést éri el ezzel. Rossz ezt látni, bár tudom, a valóságban is így alakulnak a dolgok. A karma azért itt fel-felbukkan, némi elégtételt adva nekünk, olvasóknak.

 

A kötet felhangja nem túl pozitív: hiába kapsz el egy bűnözőt, hamarosan kettő lesz a helyén. Mégis teszi tovább a dolgát a nyomozócsoport, és megpróbálja a lehetetlent: kerüljön rács mögé minden bűnös. Van a kötetben még egy szál, amely mellett nem tudok szó nélkül elmenni: Nicola Bailey járőr története megrázó, napokig dolgoztatja még az ember szívét-lelkét a könyv kiolvasása után is. Véleményem szerint az eddig legjobb Archer-kötet, ami ráadásul függővéggel ért véget, tehát biztosan találkozunk még a kedvenc Warwick főfelügyelőnkkel. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a több szálon futó, kicsit gubancosabb történeteket és a meglepő fordulatokat.