Borbély Szilárd: Halotti pompa

„Mikor az Éj Fénnyé válik

És mögötte valami

Allegória világlik;

Nincsenek már szavai”

 

Pedig Borbély Szilárdnak – aki úgy tűnik, végre elnyeri méltó helyét az irodalmi palettán, hiszen, ha lassan is, de megindult az életműkiadása, mely révén olyan eddig beszerezhetetlen műveit is kézhez vehetjük, mint a Halotti pompa – nagyon is voltak szavai; még az elmondhatatlanra is.

 

A Halotti pompa ugyanis nem sokkal a szüleit ért brutális rablótámadás után jelent meg 2004-ben (édesanyja meghalt, édesapja pedig sohasem épült fel az elszenvedett sérülésekből), így mindenki azt várta, hogy a szerző ezt a személyes tragédiát fogja feldolgozni. A kötet azonban mégsem erről a konkrét traumáról szól, hanem egy sokkal általánosabb és egyetemesebb nézőpontot használ, hiszen a gyász és a fájdalom mindig is az emberiséghez tartozott, Borbély pedig éppen ezekből az évezredes hagyományokból építette fel korszakos művét.

 

A kötet három nagy egységből áll, melyek a keresztény (Nagyheti szekvenciák), az antik görög-római (Ámor & Psziché szekvenciák), illetve a zsidó (Haszid szekvenciák) kultúrkörből merítenek témát, formát és ihletet. Ám Borbély nem elégedett meg azzal, hogy újrateremtette ezeket a klasszikus verseket, de gyakran radikálisan át is értelmezte őket, így hozva létre egyfajta profán, eretnek, a hagyományostól nagyon is eltérő, a mára értelmezhető olvasatot.

 

A „Karácsonyi szekvenciákban” például Jézus már egyenesen csecsemő korában hal kereszthalált Isten akaratából az emberiségért, amelyet még maga Pilátus is megsirat, vagy a „Megváltás szekvenciájában” már a kereszthalál is elmarad, hiszen a keresztények ennél sokkal, de sokkal borzalmasabb halált szánnak Krisztusnak.

 

A Haszid szekvenciák jelentős része viszont nem az egyéni, hanem a közösségi tragédiákat állítja középpontba, mégpedig a holokauszt révén, így a legtöbb vers a 20. század egyik legkegyetlenebb népirtásáról szól, amely azonban Borbély szűrőjén keresztül szervesen kapcsolódik a krisztusi motívumhoz.

 

 

Tenger Könnyek Csillaga

 

Az éjszakában Pásztorok.

Lehajtott fejjel ébren

marhavagonban ácsorog

közöttük Jézus éhen.

 

Csillag van minden homlokán,

és csillag van a mellén.

Csillag ragyog az ég fokán,

a Törvénynek a helyén.

 

A büdös égen angyalok,

s gyilkosok a pásztorok.

A Tenger Csillag fent ragyog,

s lent a Testre Könny fagyott.

 

Mária az éjszakába

néz a rácson egymaga.

Karjában a Jézuskája

már csak egy játék baba.

 

Jó éjszakát! Jó éjszakát!"

A halott Echó hangja.

"Te fals világ, jó éjszakát!"

Nem az örömhírt mondja.

 

"Az ember mind egylényegű,

mint Krisztus és a Lélek.

A rajtunk élő kis tetű

csípése is az Élet..."

 

A pásztoroknál fegyverek.

Bakancsok lépte koppan.

Nem vitáznak. Üres szemek.

Halott Miriam legottan.

 

"Óh pásztorok, kegyetlenek!"

A vér fröccsen a hóra.

"Fiammal együtt öljetek!"

Kiköpnek a zsidóra.

 

Az Éjben Echó hangja szól

havon Pszichének: "Jó éjszakát!"

Féreg araszol:

"Pásztorok! Jó éjszakát!"

 

Bár a Halotti pompa minden bizonnyal érzelmileg az egyik legmegterhelőbb verseskötet, amelyet olvashatunk, de egyben egy olyan kötet is, amely egyetemessége, mélysége és gondolatisága miatt mindenképpen a magyar líra élvonalába tartozik. Így aki csak teheti, ne habozzon, és vágjon bele Borbély Szilárd megrendítő gyászmunkájába.