Főkép

Tracy Lawless a bűnözői múltja elől menekül a seregbe, de ott is sikerül bajba sodornia magát, amiért dutyiba vágják és semmilyen kapcsolata nem lehet a külvilággal. Így majdnem egy év késéssel értesül szeretett öccse, Rick meggyilkolásáról. Szinte azonnal dobbant és hazafelé veszi az irányt, hogy felkutassa a tettest és megbosszulja testvére halálát. Régi tudását kamatoztatva sikerül nem kevés pénzhez jutnia mégpedig úgy, hogy a hazaúton kétes alakokat szabadít meg némi készpénztől. Ekkor még nem sejti, hogy ez a kis apróság a későbbiekben igen komoly fejfájást fog neki okozni. Hazaérve a már előző kötetben megismert kocsma, az Undertow(n) felé veszi az irányt, hogy információkat szerezzen öccse haláláról. A szerencse egy darabig mellé szegődik és kisvártatva annak a bandának a tagja lesz, amelyben testvére is tevékenykedett.

 

Amennyire nem tudtam ráhangolódni az első kötetre, olyan könnyen adta magát a második. Ahogy kiderült, nagy vonalakban mire számíthatok és merrefelé mehet a történet, úgy „vett meg kilóra” Brubaker és Phillips alkotása. Magába szippantott a sztori; ami bosszútörténet, pár csavarral megfűszerezve. Az első kötetnél nekem jóval mozgalmasabbnak és akciódúsabbnak mutatkozott, nemcsak a banda tevékenységének bemutatása miatt, de Tracy nyomozása, illetve a mellékszálak is határozott izgalomra adtak okot. Igen, azt hiszem, azért találom jobbnak a Lawless-t, mert izgalmasabb, mint a Gyáva.

 

Továbbra is nagyon jó Brubaker történetmesélése. Mesterien adagolja a feszültségfokozókat és tökéletes időzítéssel csavar az adott szituáción vagy akár az egész sztorin, amely így nagyon másfelé megy tovább, mint azt elsőre és másodikra sejtenénk. Tracy – ugyanúgy, mint a Gyávában Leo - saját múltjával is küzd. Ezt Phillips továbbra is nagyon profi és művészi módon tudja ábrázolni, néha teljesen más rajztechnikát alkalmazva, mint a jelen idejű képkockák esetében.

 

Ugyan a borítón nincs feltüntetve, de mindenféleképpen megemlítendő Val Staples neve, aki a színekért felelt. Nagyon jó érzékkel mindig sikerült neki olyan színárnyalatokat alkalmaznia, amelyek által az adott szituáció egyrészt megelevenedik az orrunk előtt, másrészt valamilyen utánozhatatlan, semmihez sem fogható hangulatot, atmoszférát teremt; ezzel még hangsúlyosabbá téve a történetet.