Főkép

Leo bűnöző. Akárcsak a már halott apja volt, akinek megvénült, drogfüggő társával, Ivannal él együtt évek óta. Soha nem durvul, nem gyilkol; zsebel és betör. Az teszi viszonylag különlegessé, hogy mindig tökéletes bűncselekményeket hajt végre, rendkívül precíz és óvatos, nem vállal felesleges kockázatokat és még soha, semmiért nem került dutyiba. És mindig egyedül dolgozik… Egy ideje… Nem akarja úgy végezni, mint az apja, aki a sitten „rohadt meg”.

 

Most azonban pár – általa is jól ismert – korrupt zsaru és a semmiből felbukkanó Greta (egykori társa nője, akit persze a fakabátok „vettek elő”) belekényszerítik egy olyan  melóba, amit szíve szerint messziről elkerülne. Tudja, érzi, hogy minden tervezés és biztonsági intézkedés ellenére át fogják verni a társai. Szó szót követ és a kaki persze bele is kerül a ventilátorba. Ezért Leo, Ivan és Greta menekülni kényszerülnek mind a jó, mind a rossz zsaruk elől. Azért, hogy a helyzet rendeződjön, Leo kénytelen életveszélyes „játékba” kezdeni ellenfeleivel. Ők azonban inkább a tanúk likvidálásában és a szálak elvarrásában érdekeltek…

 

Őszintén szólva csalódott is vagyok, meg nem is, miután elolvastam a Gyávát és aludtam rá több, mint egy hetet. Semmi eget rengető újdonságot nem fedeztem fel a Brubaker által írt történet cselekmény részében; mondhatnám azt is, hogy egy jól megírt bűnözős/átvágós/félremennek a dolgok/nincs kiszállás a mókuskerékből/etc. történettel állunk szemben. Ami viszont nagyon is tetszett, az az, ahogyan Brubaker leírja, Phillips pedig megrajzolja Leo belső lelkivilágát, küzdelmét a saját démonaival és a múltjával.

 

A vívódó Leo, a kilátástalanság és a tehetetlenség megélése, az ebből a helyzetből kitörni/kiszabadulni akaró ember bemutatása remekül sikerült a szerzőknek. Egy cseppet sem akar az olvasó Leo helyében lenni, ha mégis beleképzeli magát a szituációba, akkor az biztosan nem a legkellemesebb élmény lesz számára. Azt hiszem, abban rejlik a kötet nagysága, ahogyan bemutatja azt, hogyan kezeli ezt a helyzetet egy atombiztonságra törekvő, a börtöntől rettegésszinten félő, éppen ezért alapvetően gyáva ember. Milyen harcot kell elsősorban saját magával megvívnia, hogyan lesz képes felülkerekedni saját gyengeségein.

 

A rajzok Sean Phillips munkái, aki azt hiszem, szinte tökéletesen eltalálta, hogyan elevenítse meg rajzaival Ed Brubaker szövegét. Talán nem véletlen, hogy az Alvilág több neves elismerést is bezsebelt az évek során, mind a rajzai, mind a története miatt.