Főkép

A mostani kiskamaszok számára a holokauszt rettentően távoli, és még 9/11 is az ő születésük előtt történt, miközben a szüleiknek, nagy- és dédszüleiknek életében ezek az események egyszer a jelen részét képezték. De a felnőttek nehezen beszélnek a múltról, különösen, ha fájdalmas, és sokszor kell egy kulcs, ami kinyitja az ajtót az emlékek felé.

 

Shirli drámatagozatos gimnazista, aki alig néhány hónappal 9/11 után éli a kamaszok életét. A városát és országát megrázó tragédia, amely az osztálytársai családjában is otthagyta a nyomát, ott lebeg a háttérben, de annyi minden történik nap mint nap az iskolában, ami a figyelmét követeli! Shirli él-hal a musicalekért, és leghőbb vágya, hogy az azévi iskolai produkcióban megkapja a Hegedűs a háztetőn egyik lányszerepét. Amikor azonban ráosztják az anyaszerepet, hiába a suli legvonzóbb végzős fiúja lesz a darabbeli partnere, nehezen fogadja el a helyzetet. A nagyapja az, akin keresztül megpróbálja megérteni az oroszországi pogromok idején játszódó musical történetét, valamint a férjéért és gyermekeiért mindent feláldozni kész családanya szerepét. Ahogy azonban a megözvegyült nagyapa régi holmijai között keresgél kellékeket, a keze ügyébe akad egy hegedű.

 

Shirli úgy tudja, a nagyapja utálja a zenét és a színházat, ezért feszegetni kezdi a hegedű történetét. Ahogy az iskolai darabban egyre jobban megérti a család szerepét, úgy válik a saját családja is egyre érthetőbbé a számára. A titok, ami holokauszttúlélő nagyapja életét meghatározta, a napvilágra kerülve felszabadítóan hat, és közelebb hozza őt és az apját is a nagyapához. Nemcsak Shirlinek ad azonban valami értékeset a sok beszélgetés, hanem a nagyapjának is lehetőséget ad arra, hogy kitörjön a gyászából és újra esélyt adjon énje egy olyan darabjának, amelyet sokáig elfojtott. Az egymásra találások regénye ez, ugyanakkor a szereplők önmagukat is megtalálják, és teljesebbé válnak ezzel a találkozással.

 

Furcsa kettősség jellemzi a könyvet – a lelkes és szertelen tinédzser hangján megszólaló történet, az iskolai izgulások a próbák, a barátságok a menő fiú, Ben miatt könnyednek hatnak, ugyanakkor végig belengi a könyvet a tragédia árnyéka. A csipetnyi gyász mindvégig ott érződik a sorok között, és éppen ez teszi olyan felemelővé a regény végét.

 

Nem tudom, hogy egy átlagos magyar kiskamasz számára a holokauszt vagy a 9/11 mit mond, ha a családjában nem kerültek szóba ezek a témák. Ugyan a könyv a szövegbe rejtve megadja a szükséges fogódzókat, mégis olyan háttérismereteket követel meg, amelyek nélkül talán több utalás is érthetetlen maradhat. A Hegedűs a háztetőn szintén fontos szerepet játszik a regényben, és Shirli számtalanszor a darabból vett jeleneteken és érzelmeken keresztül beszél a saját érzéseiről – emiatt a legjobb könyvélményt talán az adhatja, ha az olvasó egyúttal megnézi ezt a valóban páratlan színdarabot is. Golde, a darabbeli anya elválaszthatatlanná válik Shirlitől, akinek viszonya Benhez tükrözi Tevje és Golde kapcsolatát, de a nagyszüleiét is. Emiatt ezt a regényt leginkább olyan kamaszoknak ajánlanám, akik kíváncsian fordulnak a történelem felé, és akárcsak Shirli, nem rettennek vissza attól sem, hogy a saját családjukban is feltegyék a kérdéseket arról, hogyan élték meg a saját szüleik és nagyszüleik a nehéz időket.