Főkép

Ahhoz, hogy egy pályakezdő íróra úgy egyből igazán felfigyeljenek, többek között érdemes olyan témát középpontba állítania, ami sokakat érdekel, sokakat érint; úgy mesélnie erről a témáról, hogy az ne legyen se sablonos, se elcsépelt, se hiteltelen; vagy éppen olyan stílussal rendelkeznie, amely egyszerre gördülékeny, egyedi és könnyen felismerhető. Piros Vera egy olyan elsőkönyves szerző, akire mindhárom fenti kritérium egyaránt érvényes, hiszen megvan a mindenkit érintő, így sokakat érdeklő téma (egy párkapcsolat története), megvan a korántsem sablonos történet (az Eltévesztettem, drágám nagyon nem egy unásig ismert Rómeó és Júlia sztori), és rögtön megvan az egyedi és azonnal felismerhető stílus is ebben az alig 160 oldalas verses regényben.

 

Bár megfigyelhető, hogy az utóbbi időkben a hagyományos lírai jegyek visszaszorultával, kiveszésével egyre több prózavers, vagy sokszor inkább csak verses formában írt prózai szöveg íródik (arra most nem is térnék ki jobban, hogy ez a forma indokolt-e mindig vagy sem), de ezzel együtt is viszonylag ritka holló a kortárs magyar verses regény. Piros Vera viszont egyáltalán nem véletlenül választotta ezt a formát, hiszen itt mindennek komoly funkciója van, egy-egy jól megválasztott helyen elkövetett sortörés képes pluszjelentéssel felruházni azt a szöveget, amely a maga viszonylagos lecsupaszítottságával, feszes, gyors váltásokkal dolgozó, pörgős szerkezetével, a házaspár mindennapjait leíró narrációba az asszony, Márta közbeékelt gondolataival meglepően egyedien és zökkenőmentesen képes tudósítani az olvasókat erről a nem (?) mindennapi párkapcsolatról.

 

Ugyanis bár Márta és Leó viszonya meglehetősen furcsa, de ők ezzel együtt is mindketten hétköznapi, és rengeteg hibával rendelkező emberek, akik azonban éveken keresztül – a mindennapos veszekedések dacára - kitartanak egymás mellett, mert látszat ide, látszat oda, mégis szeretik egymást. A szöveget olvasva nagyon is úgy tűnik, hogy ez a két ember, akik rengeteg fájdalmat és bosszúságot, de néha azért egy csipetnyi örömet is képesek okozni a másiknak, valósággal egymásnak vannak teremtve. Ugyanis az alapvetően jószívű, ragaszkodó és szeretetéhes Márta lustaságát, céltalanságát és teszetoszaságát jól egészíti ki a nagyképűségre és uralkodásra hajlamos Leó céltudatossága, határozottsága, és ereje, így a rengeteg fájdalom dacára – ha nem is a legpozitívabb értelemben, de sokáig – ők egymás számára az ideális pár.  

 

Emellett az Eltévesztettem… szövege a mindennapok ismétlődéseinek is a terepe, az önismeretéé és a másik ismeretéé, a korlátaink áthághatóságáé / áthághatatlanságáé, a vágyak, álmok és a realitások összeegyeztethetetlenségéé, a két ember elválaszthatatlanságáé, és mint ahogy az alcím is mondja: egy házasság anatómiájáé.

 

Bár az kétségtelenül igaz, hogy a Piros által választott verses forma minden egyedisége mellett sem alkalmas rengeteg dolog bemutatására (nem jelenhetnek meg érdemben nagyobb narratív ívek, társadalmi kérdések, nincs valódi környezetábrázolás, stb.), de a szerző érzi a saját maga által vállalt korlátokat, és rendkívül okosan ezeknek a kifejtésével nem is igen próbálkozik, megelégszik mindössze egy-egy motívum pillanatnyi felvillantásával, a többit az olvasóira bízza. Bár az Eltévesztettem… cselekménye több évnyi eseményt ölel fel, a szerző mégis mindössze egy-két oldalas, falatnyi fejezetekkel dolgozik, amelyekben tényleg csak a lényegre lehet koncentrálni, így kimarad minden felesleges töltelék, mellébeszélés, amely így természetesen óriási dinamikával ruházza fel a szöveget. Ezeken kívül még kiemelném azt is, hogy a szerző kimondottan bevállalós, rendkívül fontosnak tartja a szexet, mint egy kapcsolatot összetartani képes erőt, és nem is fél erről nyíltan és plasztikusan mesélni – ennek tükrében pedig Piros művét nem is nagyon ajánlanám prűd olvasóknak.

 

Azt hiszem, hogy az utóbbi idők egyik legkellemesebb meglepetése volt Piros Vera verses regénye, amely mind újszerűségével, mind egyediségével, mind minőségével kiemeli a szerzőt a mostanság induló pályatársak közül, és helyezi őt a legígéretesebb fiatal íróink közé. Én mindenesetre kíváncsi leszek a következő művére is, bármilyen (ha próza, ha líra) lesz is. Addig is, ha egy igazán eredeti pályaindító műre vágynátok, vegyetek kézbe az Eltévesztettem, drágámat. Megéri.