2021 legmaradandóbb könyvélményei
Írta: ekultura.hu | 2022. 01. 03.
Ismét eltelt egy év – mi pedig ismét visszaemlékezünk. Én például két oknál fogva is nagyon szeretem összeállítani az ilyen év végi toplistákat: egyrészt, miközben végigolvasom a szerkesztőség tagjainak „legmaradandóbb” élményeit, újfent ráébredek, hogy mennyire különbözőek is vagyunk, mennyire eltérő a véleményünk, mennyire máshogy szemléljük a világot – és hogy mennyire csodálatos is ez a különbözőség. Másrészt viszont nagyon szeretek válogatni is: ilyenkor végignézem az előző évben olvasott könyveim sorát, s bizony muszáj meg-megállni egy-egy címnél, és kicsit elgondolkodni, mennyire jó is volt olvasni, mennyire szerettem belemerülni a világába. Jó újra átélni ezeket az élményeket, s bár a választás mindig nehéz, ezúttal is arra kértük a szerkesztőséget, hogy válasszák ki, melyik az a könyv, ami valamilyen indoknál fogva a „legmaradandóbb élményt” nyújtotta.
Természetesen most sem azt kerestük, amit mindenféle indokoknál fogva a legjobbnak hívhatunk, hanem amelyik igazán megfogott minket, amelyiknél úgy érezzük, hogy még sokáig fogunk rá emlékezni. Az „eredményt” látva hirtelen nem is tudom, hogy mit emeljek ki, annyira sokszínű a lista, úgyhogy talán nem túlzás azt állítani, hogy minden külső tényező ellenére jó év van mögöttünk – persze sokan nem bánnánk, ha 2022 még jobb lenne... (SZD)
Bak Róbert
Gerlóczy Márton: Fikció 1. – A katlan
(Scolar)
A 2021-es év legjobb könyvélménye kapcsán szerencsére több kötetet is meg tudnék nevezni, mert az idei évben is rengeteg egészen zseniális alkotással találkoztam, de mégis úgy gondoltam, leszek olyan patrióta, hogy azért az év könyve végül mégis egy magyaré legyen. Ez a magyar pedig nem más, mint Gerlóczy Márton, és a könyv az új regénye, az egyelőre beláthatatlanul sok kötetesnek kinéző Fikció-sorozat első része, A katlan lett.
Gerlóczy könyvét több szempontból is ki tudnám emelni, legyen az a humora, illetve az ehhez kapcsolódó ironikus szemléletmódja és nyelvezete, a története, a hangulata, az átélhetősége, az univerzalitása, valamint az a mód, amellyel rávesz arra, hogy ne csak a szerző, de a saját életünket is górcső alá vegyük az olvasás során, és még sorolhatnám. Ezek bármelyike jó könyvvé tenné, de így együtt végül egészen zseniálissá teszik, és – számomra – az év könyvéé is.
Dér Adrienn
Bernáth Zsolt: Lemezbolt a Szent János utcában
(Cerkabella)
Idén elég nagy hányadban olvastam ifjúsági könyveket, amelyek közül több is megragadott, mégis Bernáth Zsolt Lemezbolt a Szent János utcában című regényét emelném ki, talán mert mai, talán mert olyan sodró a nyelvezete, talán mert tele van kalanddal, amit tiniként is biztosan élveztem volna, de most, felnőttként is be tudott úgy szippantani, amennyire könyv régen tette. Emellett rajongtam benne a kis történelmi érdekességekért, amikből ugyan nem volt sok (részemről örültem volna, ha akad még), de a lényegnél maradt, nem húzta túl, ezért nem is untatott.
Forrai Márton
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik
(Athenaeum, fordította: Szieberth Ádám)
Sosem akartam annyira big data-elemző lenni, mint Seth Stephens-Davidowitz könyvét olvasva. A Mindenki hazudik a címmel ellentétben egy kőkemény igazsággal indít: az internettel, pontosabban a Google-lel vagyunk legtöbbször a legőszintébbek. A keresőmotornak meséljük el legbelsőbb félelmeinket, legszégyelltebb vágyainkat, legmélyebb titkainkat, ám ezeket ennyi erővel a tömött utcán is szétkürtölhetnénk, ugyanis mindnek nyoma van a cégnél. Egyedülálló méretű, milliárdos elemszámú sokaság válik viszont így statisztikailag elemezhetővé e konkrét személyekhez nem köthető (ha ez így valakit álságos nyugalomba ringat…), adathalmazzal, ráadásul torzítatlan formában. Mindez rendkívül szórakoztató stílusban, tudományos alapossággal kerül bemutatásra. Bár a jövő a big datáé, sajnos én máris lemaradtam.
Galgóczi Tamás
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
(Agave Könyvek, fordította: Orosz Anna)
2021-ben nagyon kevés könyvet olvastam, és ezek között volt csalódást okozó, és kiemelkedő egyaránt. Végiggondolva a fájón rövid listát, nem kellett sokat gondolkodnom a kedvenc kiválasztásán, egyértelműen A csütörtöki nyomozóklub okozta a legnagyobb élvezetet. A történet, a szereplők, a kapcsolatrendszer, és úgy általában az élethez való viszony terén Richard Osmannak sikerült olyan bemutatkozó krimit írnia, amire sokáig jó szájízzel emlékezik vissza az olvasó. Azért meg kifejezetten hálás vagyok, ahogyan megfogalmazta az élet értelmét idős korban – remélem, a folyatás legalább ennyire jó lesz.
Kökény Pali
Ken Layne: Desert Oracle, Volume 1
(MCD)
„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” A podcast formátumban már régóta elérhető (eredetileg péntek esti rádióműsorként sugárzott) Desert Oracle-t nehéz elsőre körülírni. Egy rész ismeretterjesztés az amerikai délnyugati sivatag élőlényeiről, időjárásáról és veszélyeiről, egy rész misztikus sámánrege a környék mítoszairól, ősi és modern szörnyeiről – űrbéli idegenekről, alakváltó szellemekről, sorozatgyilkosokról – és pszichedelikus kultúrájáról, valamint egy rész elmélkedés a modern és a régi világ együttállásáról, robinzonád, az új Walden, és a többi. De ennél még sokkal több. Egy nagyon jól körülhatárolható pontot érint meg az arra fogékony emberek pszichéjében, amitől hirtelen elvágynak egy rejtélyekkel, szinkronicitással és földöntúli megvilágosodással teli vidékre, ami ugyanolyan könnyen lehet édenkert és tüzes pokol egyszerre: a sivatagba. Innen szólnak hozzánk Ken Layne anekdotái, meséi és tájleírásai, amelyeket nyomtatott formában legalább annyira jól lehet élvezni, mint a rádió hullámain keresztül (bár sajnos így a kiváló zenei aláfestést RedBlueBlackSilver-től maximum csak a háttérbe tudjuk berakni).
Halászné Magyar Márta
(Álomgyár)
Olvasnivalók tekintetében igen széles skála közt mozog az ízlésem, szerencsére sok igazán kiváló könyvet olvastam 2021-ben is; azonban „időutazásos” könyveket ritkán olvasok – pont emiatt volt meglepő saját magam számára is az, hogy A füredi lány című regény hihetetlen mértékben lenyűgözött, és képzeletben elrepített 1763-ba. Miként sikerült ezt elérnie? Valószínűleg úgy, hogy Karády Anna tolla által nem csupán egy időkapun léptem át a főszereplőt képzeletben elkísérve hihetetlenül kalandos, izgalmas és az életébe csodálatos szerelmet elhozó útján, hanem Füred múltját és természeti kincseit; valós történelmi tényeket, adatokat, helyszíneket ismerhettem meg. Az élvezetesen, olvasmányosan, izgalmasan, szórakoztatóan megfogalmazott; történelmi, néprajzi és földrajzi leírásokkal gazdagított, szerelemmel átitatott, mesebeli, ám mégis hihetően elmesélt történet magával ragadott, a képzelet szárnyán egyik korból a másikba repített és kifejezetten kellemes olvasásélményt nyújtott számomra.
Scheirich Zsófia
Sverker Johansson: A nyelv eredetéről
(Európa, fordította: Papolczy Péter)
Sverker Johansson közérthetően és kellő nyelvtudományi gyorstalpalással teszi közérthetővé a nyelv kalandos és titokzatos történetét. Olyan kérdéseket tesz fel a nyelvvel kapcsolattal, melyek magától értetődőek, ám működésüket ennek ellenére sem értjük. Hogyan alakult ki annyi idegen nyelv? Mióta létező beszélt nyelvnek nevezhető emberi nyelv? Miért volt erre szükségünk? Nem tudom, ki hogy van vele, de én a könyv befejezése is óta ezeken a kérdéseken, és Johansson lehetséges elméletein, fejtegetésein, ok-okozatain és érvein-ellenérvein pörgök, hiszen annyira érdekesen, közérthetően (kicsit körülményesen is), néha pedig szemfelnyitósan járja körül, hogy mindenkinek meg kell tapasztalnia.
Szabó Dominik
Sally Rooney: Hová lettél, szép világ
(21. Század, fordította: Dudik Annamária Éva)
Annyira, de annyira megértem azokat, akik nem szeretik Sally Rooney-t, de nekem valahogy mégis minden regénye olyan, mintha nagyon magamra találnék benne. Kapcsolatokat nehezen létesítő vagy azokat következetesen tönkretevő, magányos vagy depressziós vagy legalábbis saját érzéseikkel eléggé hadilábon álló fiatal felnőttekről ír – én meg azt hiszem, hogy valójában szinte minden mostani fiatal felnőttnek ez az alapvető élménye az életről. Legújabb regényében még továbbmegy a generációs élményekben; ál-entellektüelek, klímaszorongás, családi kapcsolatok, meg-nem-értettség, társadalmi különbségek és állandó polarizálódás: nem tudom, ki hogy van vele, de én folyton ilyen szituációkban érzem magam. Kényelmetlen volt olvasni, de közben nagyon is érzem, hogy szándékosan lett így rám szabva, de közben mégsem zavar, de közben valahol megértem ezeket a figurákat és közben egyre inkább azt veszem észre, hogy percekre lerakom a könyvet és a saját életemről gondolkodok. Ennél többet én nem is várnék el egy regénytől.
Szabó Sarolta
Anne Frank: Anne Frank naplója
(Park, fordította: Bernáth István)
Annak ellenére, hogy 2021-ben végig az a benyomásom volt, alig olvasok, most, ahogy végigvettem az év során kezembe került könyveket, meg kellett állapítanom: mégsem volt olyan olvasmányélményekben szegény ez az időszak (sem). Hosszas vívódás után merem csak kijelenteni, hogy idén a legnagyobb benyomást Anne Frank naplója tette rám, amely régi adósságom volt a „nagy klasszikusok” listájáról. Nem csupán történelmi jelentősége miatt; Anne stílusa olyannyira olvasmányos és közvetlen, én pedig annyira szeretem a naplóregényeket, hogy valószínűleg akkor is faltam volna az oldalakat, ha a náci katonák elől bujkálás története helyett egy teljesen hétköznapi életet mutat be, egy normálisabb korban… Az már csak hab a tortán, hogy ez a könyv segített idén átvészelni az újabb kényszerű bezártság első napjait, heteit.
Uzseka Norbert
Michael Ende: A Végtelen Történet
(Európa, fordította: Hárs Ernő)
Min. harmadjára olvastam, de vagy 20 éve nem, és hiába számítottam rá, hogy az eltelt évek alatt csak gazdagszik majd az, hogy hogyan tudom értelmezni és mit mond nekem, de jobban megrázott, mint valaha… Hetekig pörgött az agyamban, hogy mi mi mindent is jelent ebben a könyvben, de a tudatnál mélyebb szinten is hatott. S persze, hogy Fantázia ma sokkal inkább veszélyben van, mint talán a könyv születése óta bármikor.