Főkép

Sosem hittem az „időutazásban”, illetve „időkapuban”, és bár a filmek világában nem egy olyan szórakoztató alkotást láttam már, ahol ezek fontos szerepet kapnak (számomra például a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című film minden megtekintés alkalmával remek szórakozást nyújt, konkrétan végignevetem az egészet, és persze nem kis része van ebben a mulatságos és fantáziadús történeten kívül Jean Reno és Christian Clavier zseniális színészi alakításának), de olvasmányomul ritkán választok olyasmit, ahol valamiféle időkapun át járkálnak a szereplők különböző korok között.

 

A füredi lány című könyvről néhány ismerősömtől annyit hallottam, hogy „jó”, de semmi egyebet. Amikor újabb olvasnivalót keresgéltem magamnak, megakadt a szemem a könyv szépséges borítóján, majd elolvastam a fülszöveget, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Úgy döntöttem, hogy időkapu ide vagy oda, elolvasom.

 

Almássy Anna, egy XXI. századi jogászlány egy családi program alkalmával elkeveredik a többiektől, és valahogy 1763-ban találja magát. Mikor rájön, hogy hová került, okos lány lévén világossá válik számára, hogy pillanatnyilag nem sok lehetősége van: vagy hamarosan elpusztul, vagy megpróbál beilleszkedni az adott kor társadalmába. Úgy dönt, hogy amíg rá nem jön, miként juthat „haza”, igyekszik meghúzni magát és alkalmazkodni az 1763-as viszonyokhoz. Megérti, hogy itt az egyik legfőbb szabály: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura. Ipari forradalomnak még híre sincs, nincs elektromos hálózat, a XXI. századra jellemzőeket elképzelni sem tudják az 1760-as években élő emberek. Gyakorlatilag ott éli le az életét szinte mindenki, ahová született. Habár mai szemmel nézve az akkori körülmények igen sok hiányosságot mutattak, azért jópár pozitívum is található: a jó levegő, a modern zajok hiánya (zakatoló gépek, autók hangja ugyebár nem tapasztalható akkor), az ember és természet harmóniája, és még sorolhatnám.

 

Anna egy napon találkozik a nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, akár akarják ezt, akár nem. Mi alakulhat ki egy mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi között? Lehet-e bármiféle jövőjük együtt? Almássy Anna igen talpraesett, belevaló, életrevaló lánynak bizonyul, aki úgy tűnik, hogy bármely korban megállja a helyét. A daliás, jóképű és igen gazdag nemes Oroszy Mihály nagyon népszerű a hölgyek körében, de természetesen kiderül, hogy nem csupán előnyös külseje és a rangja az, ami vonzóvá teszi Annának (és az olvasónak), hanem számos értékes, jó tulajdonsággal rendelkezik. Megkérdőjelezhetetlen, hogy Anna és Mihály az első találkozás óta vonzódik egymáshoz, ennek ellenére kapcsolatuk sok esetben drámai helyzeteket szül. Hogyan tudják ezeket kiküszöbölni illetve megoldani? Hogyan lehet áthidalni több, mint kétszázötven évet?

 

Karády Anna tolla által megismerhettem Füred múltját és természeti kincseit. Valós történelmi tények, adatok, helyszínek szerepelnek a műben, élvezetesen és szórakoztatóan, olvasmányosan megfogalmazva. Jónéhány hajdani, valós személlyel találkozhatunk a regény lapjain, mint például Vajda Sámuel tihanyi apáttal is. Nagyon izgalmas volt olvasni arról, hogy hogyan teltek a füredi emberek napjai 1763-ban, milyen ruhákat viseltek, milyen ételeket és italokat fogyasztottak, milyen foglalkozást űztek, illetve hogyan teremtették elő a mindennapi betevőt és az élethez elengedhetetlenül szükséges dolgokat. Persze, azon is elgondolkodhat az olvasó, hogy mi az, ami feltétlenül szükséges az életben maradáshoz, illetve sok egyéb kérdésről is. Mitől nevezhető boldognak valaki, illetve ki az, aki boldogtalan? „Kétféle boldogtalan létezik: van, akit tompaság jellemez, és teher neki az élet folytatása, de meghalni is fél – István nem ide tartozott. És van a másik fajta, aki türelmetlenül nyújtózik valami után, amit nem ér el, ezért gyakran mérges.”

 

Almássy Anna gondolatai, megállapításai a szerelemre illetve a párválasztásra vonatkozólag nagyon is figyelemreméltóak: „Az emberek meg lebeszélik magukat arról, akihez vonzódnak, és akár utódot is nemzenek olyannal, akire az ösztönös vonzalom hiányában csak rábeszélik magukat. És ezt nevezzük szabadságnak – de ez csak látszólagos, mert semmiféle szabadságunk nincs. Nincs szabadságunk abban, hogy irányítsuk, kihez vonzódjunk – azt ugyan megtehetjük, hogy nem választjuk az illetőt, de nem tudunk nem vonzódni hozzá. Vagy fordítva: képtelenség tudatosan irányítani, hogy vonzódjunk ahhoz, aki egyáltalán nem tetszik...”

 

Kifejezetten érdekesnek bizonyultak számomra azok a részek, melyekben az adott kor egészségügyi ellátását, higiéniai szokásait és viszonyait mutatta be a szerző. Cser István a füredi seborvos és felesége a bábaként és füvesasszonyként tevékenykedő Katica végtelenül szimpatikus volt számomra, emberként is és „egészségügyi szakemberként” is. Úgy gondolom, nagy szerepük volt abban, hogy Anna életben maradt, a sorsának alakulásában, és persze az adott kor körülményei közt a tőlük telhető legalaposabb tudással, gondoskodással, emberséggel és alázattal kezelték a hozzájuk forduló betegeket. A házasságukat tekintve úgy érzem, igazán szerető és egymást támogató kapcsolatban éltek, még akkor is, ha akadtak köztük időnként nézeteltérések és veszekedések.

„Azt hiszem, amelyik férfi igazán szereti a feleségét, sosem faggatja olyanról, amelyről az hazudni kényszerülne...”

 

Annának és Mihálynak nagyon szurkoltam, hogy szerelmük legyőzzön minden eléjük gördülő akadályt és nehézséget, és bebizonyítsák, hogy a szerelem tényleg mindent legyőz és nem állhat útjába holmi kétszázötvenvalahány év sem.

 

Úgy érzem, hogy ez a történet nem születhetett volna meg akkor, ha az írónő nem végzett volna alapos kutatómunkát történelem, néprajz és földrajz tekintetében, de a legalaposabb tudás is kevés lenne ahhoz, hogy ez a regény ilyen jól sikerüljön, ha a szerző nem olyan szeretettel és alázattal viszonyulna Balatonfüredhez, mint ahogyan viszonyul. Kicsit eltöprengtem azon, hogy A füredi lány hová sorolható inkább az irodalmi művek közt. Romantikus? Kalandregény? Történelmi? Fantasy? Felnőtteknek szóló mese? Szerintem mindegyik – de nem is az a leglényegesebb, hogy hová illik leginkább az irodalom világában, hanem az, hogy remekül megírt, igazán kellemes kikapcsolódást nyújtó, izgalmas, kalandos, szórakoztató olvasmánynak bizonyult számomra, melyben egy szenvedélyes szerelem kibontakozásának lehettem tanúja. Karády Annának a kötet végére már azt is majdnem elhiszem, hogy talán létezhet „időkapu” és lehetséges az „időutazás”.