Főkép

Szarka József újságíróként kezdte pályáját a ’90-es évek első felében, a Metal Hammer magazinba írt formabontó, gondolatébresztő cikkei rendkívüli hatással voltak a lap olvasóira. Ám Joseph idővel otthagyta a Hammer kötelékeit, zeneipari szakember lett belőle, egyebek mellett egy időben a Sony Music, tehát az egyik legnagyobb lemezkiadó vállalat régió-vezetője, aki úgy a külföldi világsztárok, mint a hazai nagy nevek és tehetségek gondozását egyazon lelkesedéssel, progresszív mentalitással és nagy hatékonysággal végezte (és végzi).

 

Ha a Kulcsdalok szimplán az ő emlékiratai lennének, akkor is lebilincselő olvasmány lenne, ám ennél jóval többről és másról van szó. A cím azokra a dalokra utal, melyek fordulópontot jelentettek emberünk életében. Azokra a dalokra, melyeknek szövege újabb fontos felismerésekhez juttatta Josephet. Azokra, melyek segítettek neki az életének (vagy szerettei életének) nehéz időszakaiban.

 

Biztos vagyok benne, hogy ilyen számokat sokan fel tudnának sorolni a maguk életéből. Csakhogy ezeken a dalokon keresztül a szerző épp úgy mesél az adott korszak zenei (ill. háttér-) viszonyairól, mint saját élményeiről, miközben megvilágítja, miért olyan fontos az adott dal neki, ill. miért lehet az másnak is.

 

Akit valaha is megérintett egy dal, aki valaha is érezte úgy, hogy az adott zeneszám az ő érzéseit, gondolatait fogalmazza meg katartikus erővel, vagy ráébreszti az élet, az emberi lélek valamely, számára eddig felfedezetlen részletére, az érteni fogja József vágyát, hogy mindezt átadja. Csakhogy ez mindenkinek szubjektív, személyes élmény (különösen, ha nem nemzedéki himnuszokról beszélünk, de a szerző pont nem ilyeneket gyűjtött főleg össze). Hogy a Kulcsdalok mégis magával ragadó olvasmány lehet, akkor is, ha akár egyetlen dalát sem hallottad még, az Josephnek köszönhető, aki képes egyszerre személyes és alapos, tényszerű és mégis színes módon fogalmazni. Ahogy átadja saját tapasztalatait, élményeit, miközben az adott dalt és szerzőjét is alaposan bemutatja, hitelessé és valóságossá teszi, amit közöl.

 

A könyv a Dream Theater nevű progresszív metal zenekar 1992-es remekművével, a „Learning to Live”-vel kezdődik, melynek a címe is beszédes: élni tanulni. Végül is pont ezt mutatja be a kötet: hogyan tanult élni, túlélni, tanulni, látni, önazonossá válni a szerző, hogyan járta nyitott elmével a világot, s mennyi csodát tapasztalt benne. S a Kulcsdalok között messze nem csak metal vagy rock dalok vannak, a meghatározó számok szerzői-előadói között olyan magyar és külföldi művészeket találunk, mint pl. Hobo, Jimi Hendrix, Joe Satriani, Steve Vai, Manic Street Preachers, Lukács Laci (Tankcsapda), Santana, David Bowie, Leonard Cohen vagy épp Lil Peep. De jut hely az underground hősöknek is, amilyen mondjuk a King’s X énekes-basszusgitárosa, dUg Pinnick, vagy idehaza a the Bedlam nevű csapattal legendássá vált, ma a Nomaddal remek rockdalokat szövő Jánosi Szabolcs; s szóba kerülnek új művészek is, akik szintén csodákat alkotnak, mint amilyen Köteles Leander vagy a Csillagerdő Hegedűs Józsija.

 

Bármelyik előadó kedvelője számára megvan hát a kapu a könyvbe, ám nemcsak az ő rajongóiknak ajánlanám a Kulcsdalokat, hanem mindenkinek, akinek mindennapi kenyere a zene. Egyszerre üdítő, segítő, fényt árasztó élmény ez a kötet, melyet Mester Csaba remek illusztrációi tesznek teljessé.