Főkép

Aki nem ismeri a kubai zongorista, Omar Sosa korábbi lemezeit, az joggal gondolhatja úgy, hogy ez a lemez egyenesági folytatása előző lemezének (An East African Journey), hiszen még mindig a fekete kontinensen tartózkodik, csak a keleti part helyett ezúttal a nyugati oldalon nézett körül. Ebben az esetben azonban nem erről van szó, hiszen a két muzsikus korábban már készített egy közös albumot (Transparent Water – 2017), amely nagy sikert aratott, és így csak idő kérdése volt a folytatás.

 

A SUBA cím (mandinka nyelven napfelkeltét jelent) azonmód meghatározza milyen hangulat fogadja a hallgatót – nyugis, békés, természetes. Érdekes módon vokális és instrumentális tételek egyaránt vannak a lemezen, de még ez is olyan magától értetődő váltakozással történik, mint ahogyan a nap egyre magasabbra emelkedik az égbolton. A két zenész eltérő háttere miatt érdekesen keveredik egymással a zongora jazzes és a kora hagyományos játékstílusa (például a „2020 Visions” és a „Rei’s Ray” számokban). Nekem nagyon tetszik amit Gustavo Ovalles ritmusszekcióként művel, mert érdekes lüktetést ad a számoknak (Maam).

 

Ehhez a békés hangulathoz remekül illik Seckou Keita bársonyos hangja, amely többnyire lágyan kiegészíti a hangszereket – valahogy sosem éreztem úgy, hogy őt kísérik a hangszerek, sokkal inkább egyenrangúság, egyensúly van jelen a zenében, ami kis túlzással még a kórusra is érvényes. Nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy Kubából vagy Afrikából van több a lemezen, miként azon sem lepődtem meg, hogy Jaques Morelenbaum csellója mennyire illik a kora hangjához (Floating Boat).

 

Ez a harmónia teljesen tudatos döntés eredménye, erről Omar Sosa így beszélt: „Mert számomra a zenének beszélgetésnek kell lennie. Alázatosnak kell lenni. Lélegezz. Légy nyitott. Azt hiszem. a világnak szelíd és szép, nem arrogáns zenére van szüksége. Nem akarunk gyors, őrült játékot.”

 

Ezt a cél a minimalizmussal érik el, hol az egymást finoman lökdöső, helyet cserélő hangszerekkel (2020 Visions), miközben dominálnak a jazzes elemek, hol meg a csend használatával – lásd „Rei’s Ray” eleje. Nyilvánvalóan ez a két muzsikus – és persze a társaik – tudja mit akar megvalósítani az albumon, és van akkora tudásuk, hogy ezt el is érjék. Ehhez egyaránt kell a hangszeres és a kompozíciós tudás, miként a különféle régiók zenéinek ismerete is az előnyükre válik. Máskülönben miként tudnák ilyen hanyag eleganciával keverni Kuba és Afrika, illetve Európa és talán Dél-Amerika muzsikáját.

 

Ha onnan közelítem meg a zenét, hogy milyen képet társítok hozzá, akkor kapásból a napfelkelte a tenger vagy egy nagyobb tó, esetleg folyó partján, mert annyira átjön a víz szelíd hullámzása, és a mind magasabbra emelkedő napkorong kettőse, hogy szinte érzem a hajnali levegő párás hűvösségét. Persze itt sem minden szép és jó, hiszen szomorú kompozíciót is találtam a lemezen (Rei’s Ray). Amely egyébként erősen közelít a tökéleteshez, éppen ezért nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Maam, Kharit, Floating Boat

2021-ben megjelent album (bendigedig)

Weboldal: https://omarsosa.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Omar Sosa – zongora

Seckou Keita – kora, ének, beszélő dob

Gustavo Ovalles – ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Jaques Morelenbaum

Dramane Dembélé

Steve Argüelles

Yohann Henry

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kharit (4:58)
  2. Allah Léno (4:54)
  3. KoraSon (3:13)
  4. Drops Of Sunrise (4:39)
  5. Gniri Balma (3:44)
  6. Voices of the Sea (4:26)
  7. 2020 Visions (3:40)
  8. Rei’s Ray (4:05)
  9. Maam (4:11)
  10. Floating Boat (4:36)
  11. No One Knows (5:33)