Zenék a nagyvilágból – Monsieur Doumani: Pissourin – világzenéről szubjektíven 297/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2021. 10. 17.
Lassan három éve, hogy a MüPában fellépett a ciprusi trió, és egy remek koncertet adtak, főként az akkoriban megjelent lemezükre (Angathin) építve a műsort. Azóta megéltünk egy világméretű járványt, az egyik tagnak (Antonis Antoniou) megjelent egy szólólemeze, vagyis cseppet sem mondhatjuk eseménytelennek az elmúlt éveket, de pont itt van az ideje, hogy kiderüljön, merre megy tovább Monsieur Doumani.
Azzal szerintem nagyjából mindenki egyetért, aki egy kicsit is figyelemmel kísérte eddigi pályafutásukat, hogy nagy valószínűséggel valami újba kezdenek, hiszen a tagcsere általában minden együttesnél változást generál. Az Angelos Ionas gitáros helyére érkező Andys Skordis neve számomra előzetesen nem mondott semmit, de az idén őszre időzítettet Pissourin album első meghallgatása után csak néztem ki a fejemből. Mert miközben ott voltak a korábbról ismerős formulák, ez az anyag egy teljesen más világba vezetett.
Felbukkan és fontos szerepet tölt be az elektronika, gyakran használnak szintetizátort, és rendre effektekkel színesítik a hangzást. Mindez valahogy teljesen természetesnek hat, és szépen belesimul az összképbe. Az új gitáros már az első számban bizonyítja tehetségét, mert ahogyan hozza a ritmust (lásd a cikk végi videón 2:35-től), az nem semmi. Egyébként ez a kompozíció (Tiritichtas) jól összegzi, milyen muzsikát játszik manapság a trió. Gyakorlatilag egyaránt helyesnek érzem a kísérletező, a pszichedelikus és az elborult avant garde jelzők használatát velük kapcsolatban, mert mindegyik igaz.
A kísérletezésre jó példa a „Kalikandjari”, amiben éneklés helyett inkább rappelésre emlékeztető szövegmondást hallok, miközben a hangszerek hozzák a „hagyományos” ciprusi dallamot (ez speciel törökös). Érdekesnek találtam az „Alavrostishiotis”-t, mert Skordis ebben mintha afrikai témát játszana a gitárján, Antonis Antoniou pedig megint valami új énekstílussal kísérletezik. Komolyan mondom, ezt a lemezt nem elég egyszer vagy kétszer meghallgatni, annál sokkal sűrűbb, komplexebb a zene, a felfedezéshez idő kell és figyelem.
A tiró negyedik albuma a várakozásomnak megfelelően izgalmas lett, amiben tényleg ott van a rock, a török pszichedelia (a tzouras időnként úgy szól, mintha a BaBa ZuLa valamelyik lemezét hallgatnám), és persze Ciprus minden zenei hagyománya. Kíváncsi vagyok miként tudják mindezt reprodukálni a színpadon, élőben. Egy biztos, ha erre járnak, nem fogom kihagyni a koncertjüket.
Meghallgatásra ajánlott számok: Alavrostishiotis, Tiritichtas, Kalikandjari
2021-ben megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.monsieurdoumani.com/
A zenekar tagjai:
Demetris Yiasemides – harsona, ének
Andys Skordis - gitár, ütőhangszerek, loop, ének
Antonis Antoniou - tzouras, szintetizátorok, elektronika, stomp box, ének
Közreműködők:
Martha Frintzila
Angelos Ionas
A lemezen elhangzó számok listája:
- Tiritichtas 04:41
- Poulia 03:47
- Kalikandjari 05:16
- Koukkoufkiaos 05:37
- Pissourin 03:58
- Thamata (feat. Martha Frintzila) 04:11
- Alavrostishiotis 04:28
- Nychtopapparos 04:20
- Astrahan 04:25