Mohácsi Árpád: Párizsi befutó

Rendszerváltás. A szó jelentése egyértelmű. Vagy legalábbis annak látszik.

 

Hazánkat illetően a rendszerváltás alapvetően az 1989-es évhez köthető, de természetesen az ezt megelőző időszak és az utána következő is hozzátartozik magához a folyamathoz. Mit is jelent maga a fogalom illetve a folyamat az egyes emberek számára? Na, itt ezt már nem tudjuk egyértelműen meghatározni. Hisz valószínűleg teljesen másként tekint vissza 1989-re az, aki akkor volt nagyon fiatal, és az, aki kevésbé volt fiatal. Másként képzelheti el az, aki a történelemkönyvekből vagy idősebb családtagjai elbeszéléseiből tájékozódott róla, mert vagy kicsi volt még 1989-ben vagy utána született.

 

Mit is jelent a szabadság valójában? Van-e a szabadságnak többféle árnyalata, jelentése? Kinek mit jelent a lényege? Hogyan változik egy ember jelleme, ha szabad, és hogyan, ha nem minden értelemben az? Van a szabadságnak egyáltalán többféle értelme, vagy ez a fogalom pontosan és egyértelműen ugyanazt takarja mindenki számára? Ilyen és ezekhez hasonló, no meg teljesen másmilyen kérdések is megfogalmazódtak bennem a könyv olvasása során – nem állítom, hogy ez a regény minden olvasónak választ ad ezekre a kérdésekre, de mindenképpen elgondolkodtathatja az embert ezeken.

 

Akik átélték, megélték a rendszerváltást, azok vajon egyformán tekintenek vissza eme időszakra? Nem biztos. Sőt: a regény szereplői is különbözőképp élték át és tekintenek vissza rá.

 

Az akkor tulajdonképp még a felnőttkor küszöbén álló Géza, Dóri, Gabi, Bella, Jutocsa, Sanyi és a tőlük idősebb Piri néni történetén keresztül kaphatunk képet arról, hogy ők maguk miként éltek a rendszerváltás előtt illetve hogyan alakult a sorsuk azóta. A Párizsi befutó több évet, évtizedet ölel fel, mutat be a szereplők életén keresztül illetve abból egy-egy évet kicsippentve és azt kiemelve, ám úgy érzem, hogy valójában nagyrészt azt érzékelteti, hogy a rendszerváltás hogyan hatott az életükre. Mert ugye tudjuk, hogy minden mindenre hatással bír, és mindenki hat azokra valamilyen módon, akikkel kapcsolatban áll. Nincs ez másként a regény szereplői esetében sem. Testvér és féltestvér, anya és fia, házastársak, szeretők, barátok – megannyi emberi kapcsolat szerepel Mohácsi Árpád regényében. Politika, betegség, halál, ellenségeskedés, barátság, szerelem, érzések és megérzések, érzelmek, család, forradalom, gondolatok, nézetek, csalódások, árulás, meggyőződések, állandóságok és változások és sok más is helyet kapott a regényben.

 

Említésre kerül nagyon sok olyan dolog, amelyre a korosztályom tagjai emlékezhetnek, olyasmik, amelyek valóságosak voltak, meg olyanok is, amelyek ma is azok. Nagyon tetszett például az is, hogy szerepel a könyvben az Írók Boltja. A tőlem picit fiatalabbak, aki 1989-ben érettségiztek, pedig maguk is nyilván megélték azt a bizonyos hatalmas érettségi botrányt, amikor valamilyen módon állítólag kiszivárogtak az érettségi előtt az oktatásárt felelős hivatalból több tantárgyból is a tételek címei illetve feladatgyűjteménybeli feladatok sorszámai. A regényben olvashatunk néhány mondatot Nagy Imre újratemetésével kapcsolatosan is és sok más valós eseményről is.

 

Dóri 2003-as évének olvasása különösen mélyen elgondolkodtató és megrendítő volt. (Eszembe jutott egy teljesen más témájú könyv, ami egyebekben semmiben sem hasonlít Mohácsi Árpád regényéhez, de a koporsós jelenet mégiscsak előhozta a memóriámból Az első színésznő – Sarah Bernhardt életének regénye című művet. Eltöprengtem azon, hogy Sarah és Dóri életében is helyet kapott az első olvasatra igen furcsának és morbidnak tűnő „cselekedet”, azonban teljesen más volt erre az indíttatásuk, és ezáltal természetesen más érzelmeket, gondolatokat keltett bennem a két nő „tette”.)

 

A szereplők mindegyike fontos és meghatározó a regényben, azonban talán Géza az, aki szerintem a leginkább képviseli a rendszerváltás be nem váltott ígéretét, vagy csúnyábban fogalmazva: a kudarcát. Mert Géza az idők folyamán egyre inkább „Merényivé” vált. Hogy kik is azok a Merényiék? Ki is jelöltem magamnak azt a rész a könyvben, hogy majd idézni tudjam, amely megvilágítja az olvasó számára, hogy az egykorú szereplők társasága (akik „őrsként” emlegetik magukat) kiket nevez titkos nyelven Merényiéknek, de mégsem idézem: jobb, ha mindenki maga olvassa el és értelmezi. Mint ahogyan azt is, hogy honnan, kitől származik az a mondás (vagy legalábbis a mondás alapját képező eredeti mondat), hogy „szódavízzel senki nem jut fel a csúcsra”, és itt derült ki számomra valójában, hogy a Tour de France milyen szerepet játszik a regényben, vagy egyáltalán hogyan kapcsolódik a mondandójához.

 

A Párizsi befutó egy, valóságosan megtörtént eseményt (a rendszerváltást) és annak vélt vagy valós hatásait mutatja meg a különböző szereplők szemszögéből az olvasók számára, és ezzel együtt sokminden mást is sejtet, láttat, érzékeltet. Kifejezetten érdekes, elgondolkodtató olvasmány volt számomra.