Főkép

Nnedi Okorafor az angolszász SFF-körökben már jópár éve ismert, mint az afrikai futurizmus egyik úttörője. Magyarországra először 2018-ban érkezett hozzá kapcsolódó mű, mégpedig a Fekete Párduc című Marvel-film (Okorafor Black Panther – Long Live the King című képregényét 2017-ben adták ki). Egy évvel később az Agave Könyveknek köszönhetően magyarul is megjelent A halálmegvető című, World Fantasy Díjas regénye. Bár A halálmegvető is egy különleges képességekkel rendelkező kamaszlány történetét meséli el, az Akata boszorkány inkább szól a fiatalabb korosztályhoz: hangulata kevésbé komor, és a cselekmény sem annyira véres.

 

A történet főszereplője a tizenkét éves Sunny, aki Amerikában született, de később Nigériába költözött a családjával, és ott jár iskolába. Sunny élete nem könnyű: albínónak született, így nagyon kell ügyelnie arra, hogy ne érje napfény. Ezt leginkább azért fájlalja, mert nem focizhat az iskolában a többiekkel, pedig egyébként ragyogó játékos... Ráadásul két elkényeztetett bátyjával, és kiszámíthatatlan, agresszív rohamokat produkáló apjával kell együtt élnie. Aztán egy nap Sunny valami lélekfagyasztó dolgot lát egy gyertya lángjában: egy közelgő világégést. Nem sokkal később nagy fordulatot vesz az élete, amikor kiderül róla, hogy a leopárdemberek közé tartozik, vagyis egy olyan titkos társadalom tagja, akik képesek varázsolni. Összeismerkedik három hozzá hasonló fiatallal, akikkel azt a küldetést kapják, hogy állítsanak meg egy nagy hatalmú, rossz útra tért leopárdembert, akinek a sorsa a közelgő világvégével is szorosan összefonódik...

 

Az egész történet nagyon Okoraforos, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Aki szereti az akciódús, bummbele-történeteket, az nem fog csalódni – aki viszont szeret jobban elmerülni egy aprólékosan felépített világban vagy rajong az elegáns átvezetésekért, annak nem biztos, hogy tetszeni fog. A jelenetek gyorsan, filmszerűen követik egymást, és ahogy Sunny egyből mély vízbe kerül a leopárdemberek társadalmában, úgy ugrik fejest az olvasó is Nigéria színes-szagos-hangos világába.

 

Az Akata boszorkány ifjúsági regénynek sem utolsó, de ami igazán különlegesség teszi az az, hogy Okorafor az európai olvasók által jól ismert angolszász vagy skandináv hagyományok helyett a nyugat-afrikai hiedelemvilágra alapozva építi fel a világ mágiarendszerét. Elsőre meglehetősen idegenként hat ez a rendszer, de szerencsére nem csak az olvasónak: Sunny-val együtt fokozatosan nyerhet bepillantást a juju működésébe. Ennek lényege, hogy a mágia nem önmagában létezik, hanem egy „másik világ” részeként, ami a mi világunkkal párhuzamosan létezik, csak épp emberek helyett szellemek lakják. A varázslók (boszorkányok, leopárdemberek vagy nevezzük őket akárhogy) pedig képesek kapcsolatba lépni ezzel a Vadonnak is nevezett létsíkkal, és valamennyit átcsatornázni ebből a természetfeletti világból a miénkbe. Minden varázslatnak ára van, és a tanoncoknak nagyon kell vigyázni: ha túl vakmerőek, olyasmit szabadíthatnak át erre az oldalra, amit utána nem képesek megfékezni.

 

Sunny-nak tehát nincs sok ideje belerázódni az új életébe, mert vészesen közeleg a gyertyalángban látott világvége. Ebből következően a történet rendkívül feszes tempójú, és bár néha leír egy-egy vargabetűt, egy pillanatra sem ül le. És közben előkerül minden, aminek elő kell kerülnie egy ifjúsági regényben: az elfogadás rengetegféle szemszögből, nemi szerepek, a felelősségvállalás kérdése(i), a tanulás fontossága, megfelelően adagolt családi titkok, és egy leheletnyi romantika. Ajánlom fiataloknak, kamaszlelkű felnőtteknek, és mindenki másnak, akit érdekelnek az afrikai témájú könyvek!