Főkép

Új és egyben első koncertalbumával jelentkezett a sokak által szeretett amerikai énekesnő-zongorista, Norah Jones. Rögtön finomítanom kell egy picit az előző állítást, ugyanis a sorlemezek rendszerint 'deluxe' változatain mindig kapunk egy kis ízelítőt az élő előadásokból, olykor még egy sima albumon is, mint például a Wayne Shorter és muzsikusaival készített Day Breaks. Tehát ez az első, teljesen élő koncertfelvételeket tartalmazó lemeze Jonesnak.

 

Ami rögtön szembeötlik, az a stúdiófelvételekhez képest homogénebb hangzás: a zongoratriót többnyire csak Pete Remm egészíti ki orgonán, az albumokat sokszor meghatározó akusztikus gitár mindössze a Brazíliában rögzített „Falling”-on jelenik meg. A válogatás a 2017-19-es periódust öleli fel, így értelemszerűen a legutolsó, '20-as albumról nem hangzik el semmi, de egészen visszanyúlik az első album örökzöldjéig („Don't Know Why”), amelyet Pat Metheny is feldolgozott szólóban, bariton gitáron. Metheny szállóigévé vált mondása, miszerint "teljesen mindegy, hogy kinek a neve alatt fut egy zenekar, mindig a dobos a főnök", jól kitapintható Jones élő felvételein: szerencsére egy rendkívül dinamikus boss irányít, Brian Blade személyében. Neki köszönhetően szökdel a muzsika ott is, ahol picit hiányzik a telítettebb hangszerelés, és így még a felejthetőbb témák is nagyon izgalmas színekben tűnnek fel („I've got to See You Again”; „It was You”). A pulzus meghatározásában Christopher Thomas és Jesse Murphy bőgőn vagy basszusgitáron is remek partnerek.

 

A kimondottan a járványra reflektáló albumcímmel összhangban a művésznő még nem koncertezik, de már alig várjuk, hogy egyszer Magyarországra is eljusson, picit rejtély, hogy az elmúlt két évtizedben, a rögtön nyolc Grammyt bezsebelő 2002-es bemutatkozó albuma óta („Come Again”) ez miért nem sikerült. Amiért igazán izgalmas lehet élőben hallani Jonest, egy-egy kevésbé jelentős téma újrahangszerelésén túl („After the Fall"; „Just a Little Bit” – utóbbin, amelyet szintén Brazíliában rögzítettek, feltehetően a lokális lehetőségből fakadóan jutott Jorge Continentinónak is meghatározó szerep alt furulyán), a felvételeken keresztül is egészen magával ragadó énekhang tónusa. A kissé koszos, nem is túl nagy hangterjedelemnek egy egészen sajátos dallamvilága van, ami amolyan meditatív és szuggesztív mélységek és magasságok között hullámzik, amely által még a szavak lírájához is hozzáadódik egy 'sub-text', mintegy megsokszorozva a művésznő jelenlétét. 

 

Az albumot záró szóló 2017. május 23-án, a detroiti Fox Theaterben előadott darab Chris Cornellnek, a Soundgarden rock and roll szupersztárjának állít emléket, aki néhány nappal korábban követett el öngyilkosságot a városban, ugyanezen helyszínen adott koncertjét követően. Megrázó tisztelgés és egyben erős zárása is ennek a kiváló, élő albumnak.

 

Előadók:

Norah Jones – ének, zongora

Christopher Thomas – bőgő, basszusgitár 1-3, 5, 6, 13;

Jesse Murphy – bőgő, basszusgitár 2, 4, 7-12; 

Brian Blade – dobok

Pete Remm – 1-3, 5, 13;

Jorge Continentino – alt furulya 8;

Jesse Harris - akusztikus gitár 9;

Marcelo Costa – percussion 4;

 

Elhangzó szerzemények:

1.    Cold, Cold Heart (Hank Williams)

2.    It Was You (Norah Jones)

3.    Begin Again (Norah Jones/Emily Fiskio)

4.    Those Sweet Words (Lee Alexander/Richard Julian)

5.    I've Got To See You Again (Jesse Harris)

6.    After The Fall (Norah Jones/Brian Burton)

7.    I'll Be Gone (Pete Remm)

8.    Just A Little Bit (Norah Jones/Sarah Oda/Brian Blade/Christopher Thomas)

9.    Falling (Norah Jones/Rodrigo Amarante)

10.    Tragedy (Norah Jones/Sarah Oda)

11.    Sunrise (Norah Jones/Lee Alexander)

12.    Flipside (Norah Jones/Pete Remm)

13.    Don't Know Why (Jesse Harris)

14.    Black Hole Sun (Chris Cornell)