Főkép

A regény főszereplője Mimi, aki eredetileg Londonban él, nagyon szereti a munkáját, sokat dolgozik. Talán kissé túl sokat is, egyesek szerint már szinte munkamániás. Amikor először látogatja meg az apját annak új otthonában, a kedves kis helyen, a vidéki Goosebrookban, belebotlik a jóképű és vonzó Calbe. Első találkozásuk igen nevetségesre sikerül, ám a férfi már ekkor megtetszik Miminek. Hamarosan rájön, hogy bár a férfi nagyon szimpatikus és kedves, az semmit sem akar tőle, hisz boldog házasságban élő, nős ember, így a lány le is tesz a hódítási kísérletről. A sors azonban kiszámíthatatlan... Habár az évek során Mimi és Cal újra és újra egymásba botlik, valami vagy valaki mindig megakadályozza, hogy egymáséi lehessenek. Mi mindenen kell keresztülmenniük, hogy végre mindketten rájöjjenek, hogy egymás mellett a helyük? Beteljesedhet-e végül a szerelmük?

 

Jill Mansell az általam korábban olvasott regényeihez hasonlóan ebben is nagyon szimpatikus mellékszereplőket vonultat fel, akik mind emberiek, szerethetőek a hibáikkal együtt is. Ez alól az egyik kivétel Henrietta, aki egy utálatos nőszemély, ám aztán szép lassan kiderül az undoksága oka, és az is, hogy bizony ő is emberből van. A másik kivétel pedig egy sikeres író, aki egy ideig Mimi munkaadója, és ott keseríti meg az asszisztensei, titkárnői életét, ahol csak tudja, ám mindenki meglepetésére a végén kiderül, hogy a zord álarc mögött érző szív dobog a mellkasában.

 

Tetszett, hogy a néhány kevésbé megszokott esemény mellett e könyvében is rengeteg olyan élethelyzetet vázol fel az írónő, amely a való életben is előfordul, és kimond olyan gondolatokat, melyek sokunk fejében megfordultak már talán korábban. Az alábbiakat például nem csupán Mimi esetében, hanem velem kapcsolatban is megjegyezhette volna a szerző, néhány fogászati kezelésem után: „Túl volt rajta. Rendezte a számlát, és hüledezett, hogy valami, ami ilyen szörnyű, hogyan kerülhet ennyibe. Ha az élet igazságos volna, neki kellene pénzt kapnia, amiért ilyen kínokat elvisel.” (Ugye, hogy ezzel néhányan egyetértünk? Persze, csak ha nem vagyunk mi magunk fogorvosok.)

 

Sajnos, nagyon is szimpatikus mellékszereplőktől (nem is egytől!) kell elköszönnünk Jill Mansell e regényében – ez persze nem szívderítő dolog, azonban sajnos ez jellemző az életben is: hisz a valóságban is számtalanszor előfordul, hogy nagyon jó, rendes, tisztességes, szeretetre méltó emberek halnak meg fiatalon.

 

Különböző emberek gyászmunkáját, súlyos balesetből való, maradandó károsodás lelki vonatkozásait, a másságot és annak elfogadását az egyén és a közösség részéről, a bocsánatkérés és a megbocsátás lépéseit, a szeretett szülő elvesztésének fájdalmait, a romokba dőlt önbizalom újraépítésének mozzanatait, és számos más fontos és a való életben nagyon is előforduló problémát és azok megoldására tett kísérletet vonultat fel a szerző egy szép, lassan, de biztosan kibontakozó szerelem pillanatai mellett. Ismét egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, továbbgondolásra késztető, szórakoztató olvasmányban volt részem Jill Mansell Most vagy soha című regényének köszönhetően.