Főkép

Néhány Baldacci-kötettel a hátam mögött már nagyjából tudom, mire számítsak: pörgős párbeszédek, egy megoldhatatlannak tűnő rejtély, ami annál szövevényesebb lesz, minél több kérdésre derül ki a válasz, nemzetközi szervezetek, és egy „gép” Amos Decker nyomozó. A szerző hozta a megszokott, magas színvonalat, és még egy kis pici újdonságot is vitt bele a krimibe.

 

Amos Decker hazalátogat a lánya születésnapjára Burlingtonba, ám a temetőben nem megnyugvásra talál, hanem egy igencsak személyes ügybe keveredik bele: élete első gyilkossági nyomozása során elítélt gyilkos megkeresi, és elmondja neki, hogy tévedett és kéri, tisztázzák a nevét utólag. Mire a férfi elhatározza, hogy jobban utána néz a dolgoknak, Meryl Hawkinst, a segítséget kérő férfit megöli valaki. Innentől pedig dominószerűen borulnak fel a szürke hétköznapok az iparvárosban, egyre több hulla kerül elő, és minden jel arra utal, az igazi elkövető nem szeretné, ha újranyitnák Hawkins ügyét. Decker természetesen megy a saját feje után, ezzel veszélyeztetve az FBI-os karrierjét is, hogy aztán morzsáról morzsára haladva szedegesse össze a régi ügy bizonyítékait. A barátai segítségével egyre veszélyesebb és ijesztőbb megoldás rajzolódik ki előttük, ami egy ponton túl is nő rajtuk.  

 

Egy sorozat kapcsán azért mindig rizikós, hogy tud-e a karakter fejlődni, és nem lesz-e túl kiszámítható a személyisége hosszú távon. Szerencsére David Baldacci mindig nagyon ügyel rá, hogy egyre többet és többet mutasson meg nekünk Amos Decker nem mindennapi életéből. A teljesen gépként működő szuperzsaruból lassan, de biztosan eljutottunk a hús-vér ember, érző lény zseniális nyomozóig. Még mindig emberfeletti a teljesítménye, de már néha-néha kapunk az érzelmi életéből is egy kis mozaikot, és ez határozottan jót tesz a sorozatnak. Baldacci nagyszerűen mozgatja a szálakat, a késleltetés nagymestere, de ha nem tenne hozzá minden kötetben valami pluszt, akkor hamar kifulladna a történetfolyam. Tudja ezt ő is, és bedobta az ütőkártyát, amellyel közelebb hozza az olvasóhoz a főszereplőt.

 

A mellékszereplők hitelesek, szerethetők, jó újra találkozni velük, ráadásul a megfigyeléseikkel előbbre is tudják vinni a nyomozást. A történet részletgazdag, alaposan kidolgozott, az utolsó pillanatig nem lehet tudni, mekkora volumenű a bűnhálózat (spoiler: Baldacci a nemzetközi összefonódásokban hisz csak, szóval nem kicsi). A helyszín kiválasztása érdekes, de a történet végére erre is megkapjuk a választ, miért éppen Burlington lett a központja a bűncselekményeknek. A drámai helyzetek működnek, végig fenntartják az érdeklődést.  

 

Baldacci hozta a kötelezőt és még egy kis extrát is. A krimi kedvelőknek ez is egy finom csemege lehet, nem érdemes kihagyni Amos Decker újabb nyomozását.