Kate Hewitt: A lányomért bármit

Milly és Anna kislány koruk óta barátnők. Mondhatni, hogy legjobb barátnői egymásnak, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, mindig támogatják egymást. Vagy mégsem? Vagy akár még a kimondhatónál, megfogalmazhatónál is még inkább? Milyen is egy igaz barátság valójában?

Milly, akit kiskorában szülei örökbe fogadtak, arra vágyott, amióta csak az eszét tudja, hogy anya legyen, és bensőséges kapcsolat fűzze majd a születendő gyermekeihez. Elmondhatatlanul szomorú, amikor kiderül, hogy férjével, Matt-tel nem lehet természetes fogantatás útján saját gyermekük. A házaspár reakcióit, egymással folytatott kommunikációjukat, saját belső vívódásukat, a szomorú hír hallatán átélt lelki fájdalmukat nagyon jól érzékelhetően jeleníti meg a szerző.

„Pedig olyan jó voltam. Ezt akarom kiabálni, de mégis kinek? Ki hallgatna meg? Tudom, hogy az élet nem igazságos, velem nem, senkivel sem. Túl sok szenvedést láttam már a híradóban, túl sok körülöttem a mindennapi kegyetlenség, hogy ne így gondoljam, de most fogom fel, hogy a lelkem mélyén hittem benne, hogy ha betartom a szabályokat, ha mindent úgy csinálok, ahogy kell, ha kedves vagyok, jó és tisztelettudó másokkal, akkor teljesül majd a szívem vágya.”

Az olvasó úgy érezheti, hogy szinte ott van velük, és együtt veszi sorra a házaspárral a lehetőségeket, hogy mégis miként lehetnek ők ketten szülők. A lombikprogram mellett döntenek.

Anna felajánlja, hogy petesejtet adományoz nekik a lombikprogramhoz, és Matt bátyja, Jack vállalja a spermadonor szerepét. Ennél a résznél nagyon elgondolkodtatott Kate Hewitt arról, hogy milyen etikai, jogi kérdések merülnek fel akkor, ha a lombikprogramhoz petesejtdonor és spermadonor közreműködése szükséges. Arról pedig még inkább elgondolkodtam, hogy milyen érzelmek, motivációk, gondolatok játszanak szerepet akkor, ha a donor személye nem ismeretlen, hanem a meddőségi kezelésben részt vevő pár hozzátartozói vagy barátai. Milly és Anna szemszögéből külön-külön jelenik meg az egész folyamat és annak érzelmi háttere a regényben, és ezt nagyon is tanulságos, érdekes és szívbemarkoló volt olvasni. A beavatkozás, a terhesség, a babavárás és a szülés szinte minden egyes szomorú és boldog pillanata érzékelhető volt számomra a sorokat olvasva. Majd a szülés utáni időszakban a felek régóta hordozott sebei felszínre kerülnek, kimondott és elhallgatott tények és érzelmek kerítik hatalmukba a szereplőket, és minden más megvilágításba kerül, minden megváltozik, vagy legalábbis megváltozottnak tűnik. Nagyon érdekes volt a különböző szereplők aspektusából látni a helyzetet.

Ám, habár ez a rész is kimondhatatlanul fontos és megrázó, mégis olvasóként úgy érzi az ember, hogy még ez is eltörpül ahhoz a szörnyűséghez, ami ezek után bekövetkezik a család életében: néhány év múlva ugyanis a régóta áhított kislány, Alice furcsa és ijesztő tüneteket kezd mutatni. Ekkor eljön az ideje annak, hogy minden egyes felnőttszereplőnek félre kell tennie a sértettségét, a megbántottságát, a haragját és egyebeket annak érdekében, hogy kiderüljön, mi a baja a kislánynak, és hogyan lehet segíteni. Ki is derül jó néhány féltve őrzött és megrázó titok Milly és Anna családjában is. A vizsgálatok eredményei alapján Alice fölött megsemmisítő diagnózist mondanak az orvosok. Az olvasó pedig ekkor döbben rá, hogy mindaz a sok, egyenként is igen megrázó dolog, amit eddig olvasott A lányomért bármit című könyvben, habár mind jelentős és fontos, mély érzelmi töltettel bíró volt, most aztán tényleg eltörpül ahhoz a megpróbáltatáshoz képest, ami vár a kislányra és minden szerettére.

Millynek és férjének rá kell jönniük, mit jelent a szülőség fogalma számukra, és messzemenő és elsöprő erejű döntéseket kell meghozniuk Alice-szel és saját magukkal kapcsolatban is. Sőt, Anna és Jack előtt is ott áll néhány tisztázandó és eldöntendő kérdés a saját szerepüket illetően.

Olyan gondolatokba, lelki mélységekbe repíti el az arra fogékony olvasót ez a regény, hogy talán nincsenek is arra szavak, hogy ezt megfogalmazzam. Engem mindenesetre nagyon magával ragadott ez az olvasmány, nagyon izgalmas, megrázó, tanulságos, megható és mélységesen elgondolkodtató volt számomra. Mert oly sok mindenről szól ez a mű, oly sok jelentős, fontos dologról, melyeket ha külön-külön megvizsgál az ember, akkor önmagukban is nagyon komolyan elgondolkodtatóak, hát még így együtt...

Hőn áhított gyermekáldás, meddőség, örökbefogadás, nem várt terhesség, abortusz, munkahelyi szexuális zaklatás, petesejt-adományozás és annak mindenféle háttere (érzelmi, jogi, etikai), szülés utáni depresszió, barátság, család, betegségek, párkapcsolat, testvéri kötelék, súlyosan beteg gyermek, halál, szerettek elvesztése, harag, megbántás és megbocsátás – ezek mind szerepelnek ebben a regényben, és persze még sok más is.

Nehéz döntésekkel, küzdelmekkel teli, szívfacsaró történetet tárt elém Kate Hewitt, amely történet igazából a veszteségekről, a reményről és a szeretetről szól.