Judith Pollack: Újvilág – Utak és álmok

Véletlenül találkoztam Judith Pollack trilógiájának első részével, amely a Magistra Könyvkiadó gondozásában jelent meg Óhaza címmel. Semmilyen előzetes tudásom, elvárásom sem volt, de annyira meglepett a kötet, hogy azóta árgus szemekkel lestem a folytatást, amely Újvilág címmel nemrég a boltok polcaira került. Az első könyv nagyon magasra tette nálam a lécet, és ezt a második játszi könnyedséggel ugrotta meg. Már csak egy kérdésem van: mikor érkezik a befejező kötet?

Néhány évvel járunk csak az amerikai polgárháború után, amikor Angliában a nők által elérhető legmagasabb lépcsőfok a segédtanítói állás lehet. Az első részben megismert szorgalmas és tehetséges Josh Pickerington úgy dönt, harminchárom évesen nem várja tovább a csodát, végérvényesen elkönyvelték vénlánynak, ráadásul katedrához sem juthat, ezért a Misszió felhívására jelentkezve Amerikába indul határozott időre, öt évre, hogy tanító lehessen. A hajóra szállástól követhetjük végig az útját egészen Montana egy kis városkájáig, Camilláig, ahol a lakók nagy szeretettel fogadják.

Felépítenek neki egy iskolát és egy kis házat, ahol megkezdheti önálló életét. Alapvetően elfogadóak vele szemben, de azért van, aki ellenzi a terveit. Meglepő lépésekre szánja rá magát, hogy elérhesse a célját: kortól, nemtől, származástól és társadalmi rangtól függetlenül mindenkinek elérhetővé szeretné tenni a tudást. Ezen a göröngyös és viszontagságos úton igazi barátokra is szert tesz a háziorvos és családja, valamint a helyi sheriff személyében. A végén pedig még a szerelem is rátalál, amelyre hiába várt a hazájában...

Az Újvilág egy végtelenül kedves és aranyos történet, méltó folytatása az Óhazának. A szerző csodálatos, élethű leírásokkal, páratlan nyelvezettel megírt története elvarázsol, elringat, kiragad néhány órára a hétköznapokból. Nincsenek akciódús jelenetek vagy hatásvadász húzások, egy fiatal nő életét, szürke mindennapjait követhetjük. De ezeket a néhol egyhangú és egyforma napokat is úgy tudja ábrázolni az írónő, hogy az érdekes, egy másodpercig sem válik unalmassá. Lelassít, megállásra késztet, de teszi mindezt jólesően. Érdekes már maga a főszereplő útja is: a hazájában lesajnált vénkisasszony, aki senkinek sem kellett, és a tanítás iránti vágyát sem érti a környezete. Amerikában viszont valódi példaképnek látják, aki a tudásért cserébe feladta a családról szövött álmait, és ezért tiszteletet érdemel. Amikor már végleg lemond arról, hogy párra találjon, betoppan az életébe a szerelem, ami maradásra készteti.

A szereplők és a történet végtelenül bájos, kliséktől mentes, tartalmas időtöltés az elolvasása. Biztosan sokszor fogom a következő években leemelni a polcomról, mert olyan jólesik ebben a miliőben elidőzni néhány órára. A Váratlan utazás kedvelőinek biztosan telitalálat lesz, de mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki egy pár órára kiszakadna a valóságból, és szeretne belecsöppenni Amerika polgárháború utáni éveibe.