Főkép

Matthew Dicks első magyarul megjelent könyvének az a címe, hogy Egy képzeletbeli barát naplója, s egy kilencéves fiú a címbéli barát létrehozója. Ezen információ alapján a tapasztalt olvasó sejtheti, hogy 1. a 21 tétel a szerelemről már kevéssé ifjúsági, és 2. Matthew Dicks igen kreatív, jó képzelőerővel megáldott író.

 

Nem mintha a listaírást ő találta volna fel. S nem is Nick Hornby, de ha azt mondom, regénybeli listák, szerintem elég sokaknak fog az ő Pop, csajok, satöbbi c. könyve eszébe jutni. És akár felfoghatjuk úgy is, hogy Dicks könyve valahol annak a továbbgondolása, ill. a listaírás csúcsra járatása. Dan ugyanis, aki mesélőnk és listaírónk, már megházasodott, s nem a múltra koncentrál – noha sajátos kapcsolata maximalista anyjával, menő(ző) bátyjával és a válás óta eltűnt apjával nagyon is jelen van. Ám a naplószerűen, de listák segítségével megírt történet a (már nem is annyira) ifjú férj jelenéről szól. Arról, hogy hiba volt otthagynia a tanári állást és könyvesboltot nyitnia, és a csőd szélén állnak, de nem tudja, hogyan mondja el mindezt a feleségének… Listákat meg állítólag azért írt, mert a pszichológusa ezt tanácsolta neki. Hogy ebből épkézláb történet kerekedjen, ahhoz azért valóban kellett kreativitás Dicks részéről, de egész ritkán éreztem erőltetettnek a koncepciót, a repetitív elemek (például minden hónap elején leírja Dan, hogy mire mennyit költött) viszont minden szükségességük mellett is fárasztóak. És van, hogy leül a regény. Meg olyan is, hogy Dan az agyamra megy a baromságaival.

 

Aztán ha az ember elér a végére, akkor sok mindent megért, megbocsát, és ha bárki megkérdezi, hogy tetszett a könyv, azt fogja mondani, hogy nagyon. Sőt, azt sem bánnám, ha lenne folytatása, merthogy ez, Dan legőrültebb listái és az anyagi gondjainak megoldására vonatkozó hajmeresztő ötletei ellenére is, annyira életszagú, valóságos történet egy párról a világban, hogy tényleg érdekel, mi lesz velük aztán.

 

Mindeközben pedig Dan/Dicks sokat filozofál az élet nagy kérdéseiről, némileg tényleg Hornby-stílusban, sok humorral (pl. A legostobább dolgok, amiket a könyvesbolt vásárlói adott héten mondtak) és ilyen-olyan popkulturális adalékokkal. Néha attól szívfájdító, hogy olyasmikről ír, amiket mostanában nemigen lehet megtenni (mint a baráti összejövetelek, legyenek bármily elcseszettek is), de leggyakrabban attól, hogy olyan jól telibe találja az adott témát. Meglehet, az olvasónak alkalmanként oda kell figyelnie, hogy mi történik, hiszen a listák nem egy az egyben Danék életének eseményeit írják le, sokszor inkább azt, hogy Dan miket gondol azok kapcsán, gyakran őrülten szabad asszociációk mentén, de azért nem annyira nehéz olvasmány ez. A 390 oldal is csak azért annyi, mert a listák rövid bejegyzéseivel is csak telnek az oldalak. Meg a napok. És ez nyomban olyan pont, amelyhez minden olvasó tud kapcsolódni. De van még bőven más is.