Főkép

Vajon a valóságtól mennyire elrugaszkodott gondolat az, hogy napjainkban az ideális társunkat, pontosabban a lelki társunkat valamiféle számítógépes program találja meg? Vagy tényleg ez lenne az ideális „megoldás” a sikeres pártalálásra? Ez a jövő? Vagy netán már a jelen? Kétségtelen, hogy társkereső szolgáltatások tömkelegének hirdetéseit olvashatjuk úton-útfélen manapság, de tényleg ennek a párkeresési módnak van jövője, és a „régimódi” úgymond hagyományos párkeresés már idejétmúlt, időrabló lenne? Elkerülhető lenne a sok csalódás, a válással végződő házasság, ha kizárólag valamiféle számítógépes programra bízná mindenki a másik fele felkutatását? Bevallom őszintén, eszembe sem jutott ilyeneken morfondírozni, míg kezembe nem került Cate Woods Bárcsak ismernélek! című könyve.

 

A főszereplő, Percy a harmincas éveiben járó átlagos lánynak mondható. Van munkája, nem is rossz, de titokban valami jobbról álmodik. Párja, Adam jóképű, rendes, megfelelő egzisztenciával rendelkező fiú, akiről sok lány még csak ábrándozni sem mer, és aki miatt gyakorlatilag minden szingli lány irigykedik Percyre. A két fiatal már egy ideje az összeköltözést tervezi, és végre a tettek mezejére is lépnek ez ügyben, amikor Percyt megkeresi az Eros Techtől egy nő, aki azt állítja, hogy az övék a világ legmodernebb társkereső szolgáltatása. Elmondása szerint az Eros Tech a Föld összes országában megfigyeli az emberek mobilhasználati szokásait (azokét is, akik semmilyen kapcsolatban nem állnak a társkereső céggel), és az adatok csúcstechnológiás elemzése után felkutatja ügyfelei számára az igazi lelki társat – és az eredményeket tekintve az elemzés tévedhetetlen. (Na, itt már rögtön eszembe jutott egy „kötözködő” gondolat: mi van azokkal az emberekkel, akik nem használnak mobiltelefont, ők kimaradnak az elemzésből? Mi van akkor, ha a tökéletes társ pont például egy, úgymond, a civilizációtól távolabb élő ember, aki még csak hírből sem ismer sem számítógépet, sem mobiltelefont?)

 

Természetesen az Eros Tech regisztrált felhasználói, tehát akik ily módon kívánják felkutattatni a számukra rendeltetett igazi társukat, mind dúsgazdagok, ugyanis a szolgáltatás igénybevétele csillagászati összegekbe kerül. A rendszer pedig az egyik kliens számára Percyt hozta ki a legideálisabb partnerként. Úgy tűnik, a társkereső szolgáltatást egy cseppet sem zavarja, hogy Percy kapcsolatban él Adammel. Percy először elzárkózik a dolog elől, de ahogy átgondolja életét, és persze amennyire kíváncsi, mégiscsak fontolóra veszi, hogy esetleg találkozzon a cég által a számára „első számú lelki társként megtalált” jelölttel. Ezt amolyan ártatlan, semmire sem kötelező találkozásnak tekinti. A találkozó viszont érdekes meglepetéseket tartogat, és nem várt fordulatok sorozatát indítja el...

 

Cate Woods igen vicces és sokszor roppant kellemetlen szituációkba helyezi a főszereplőt. Percy az ártatlan kis füllentésektől kezdve a hatalmas hazugságokig mindenfélébe keveredik, és persze aztán azt sem tudja, hogyan másszon ki ezekből. Természetesen a végén aztán minden a helyére kerül, sok kanyargós és bukdácsolós, megfontolt és meggondolatlan, elhamarkodott és jól átgondolt lépés után. Közben több érdekes mellékszereplőt is megismerhetünk; Percy nagymamája, Maggie az egyik kedvencem a történetben a maga színes egyéniségével és olykor cseppet sem megszokott, de annál inkább szimpatikus gondolataival és az életigenlésével.

 

Azon kívül, hogy a humoros részeken elmosolyodtam, bizony néhány dolgon nagyon is elgondolkodtam. Nyilvánvaló, hogy a mobiltelefon-használati szokásainkat, számítógép-használatunkat már most is nyomon követik, elemzik valamilyen módon. Ez tényleg az emberiség javát szolgálja, vagy esetleg az emberek java részének inkább ijesztő tény, mintsem kívánatos eleme a „technikai fejlődés elősegítésének”? Mennyire lenne az jó, ha a jövőben kizárólag számítógépes programokra bíznánk a lelki társunk megtalálását? Tényleg ennyire időt, energiát akarunk spórolni már a társkeresésben is? A tiniszerelmek, a fiatalkori párkereső időszakok szépséges-fájdalmas lépéseit kihagyjuk az életünkből? Ez mennyire tenne jót vagy rosszat a lelki fejlődésünknek? Mennyi lenne a haszna és mennyi a kára annak, ha kizárólag számítógépes programokra bízná minden egyes ember az ideális társa megtalálását?

 

Jó néhány ilyen és ezekhez hasonló kérdés merült fel bennem a könyv olvasása során, de inkább elhessegettem ezeket, és hagytam magamat sodorni a történettel, no és persze végig drukkoltam Percynek, hogy találja meg így vagy úgy az igazi ideális partnert magának – és így kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra ez az olvasmány.