Főkép

Kalas Györgyi könyve hovatovább hiánypótló kiadvány, hiszen az étel életünk egyik legfontosabb eleme, amellett, hogy mindennapos is, így szinte nem is gondolunk arra, honnan van, hogyan találták vagy fedezték fel. Ráadásul ez a kötet nem tankönyvi stílusban darálja le, hogy kerül az étel az asztalra (bár az sem mellékes), inkább igyekszik színesen és olvasmányosan mesélni megannyi gyerek (és felnőtt) kedvenc ételeinek a történetéről.

 

A színességhez nagyban hozzájárulnak Horváth Ildi jellegzetes, felismerhető stílusú illusztrációi, melyekben különösen tetszik, hogy miközben játékosak, egyben aprólékosak, részletesek is. Velük együtt működik igazán a könyv, mely ahhoz képest, hogy gyerekeknek szánták, kimondottan sok tudásanyagot hordoz, sőt, egész sor kapcsolódó infót is megoszt az olvasóval, mondjuk, az adott ételek származási helye kapcsán. Kalandosnak talán nem mondanám az olvasmányélményt, de élvezetesnek mindenképp.

 

Olvashatunk például a pizzáról (és hogy a nem-olasz népeknél miféle hasonló étkek vannak), a szusiról, a hot dogról és hamburgerről, de a vajas kenyérről vagy épp a sült krumpliról is, meg a különféle hozzávalókról, de találunk egy fejezetet a leghíresebb magyar ételekről is. S mindegyikhez jár pár aranyos, jópofa rajz és röviden, olvasmányosan megfogalmazott tudnivalók, és az a legkevesebb, hogy az ember megkívánja az adott kaját. És ugyan ez nem szakácskönyv, a végére azért került három szuper recept. Nem is a legegyszerűbbek, de nem is túl nehezek, így vállalkozó kedvű szülők és gyerkőcök jó eséllyel frusztráció nélkül el tudják majd készíteni ezeket (csak azért sem mondom meg, mikről van szó) – legalábbis ha ki-ki beleteszi a maga munkáját és szeretetét is.