David Safier: Jézus szeret engem

Miután elolvastam a szerző Happy Family – Szörnyen boldog család című könyvét (amelyen nagyon sokat nevettem), úgy éreztem, hogy szívesen olvasnék még többet David Safier műveiből. A Jézus szeret engem fülszövege láttán mégis kicsit elbizonytalanodtam, ugyanis tartottam attól, hogy esetleg valami olyat tartalmazhat, ami a hit és a vallás „kigúnyolása” vagy valami ilyesmi – én pedig olyat nem szeretnék olvasni.

David Safier sorai azonban eloszlatták ezt a feltételezésemet, mert még ha nem is mindennapi a történet, és kissé furcsa a sztori a földi halandók számára, még sincs benne semmi gúnyolódás a hit vagy a vallás felett, legalábbis én nem éreztem ki belőle ilyet. Sőt: miután elolvastam a könyvet, az az érzésem támadt, hogy ez inkább egy olyan mű, ami modern nyelven íródva, kissé meseszerűen, néhol vicces, néhol megható történetbe ágyazva mutatja meg a jót és a hitet is.

„Ne félj a holnapi nap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról”

A regény főszereplője Marie, aki alapvetően egy kedves nő, de igencsak éretlen, és elég sokszor meggondolatlan, bizonytalan, sőt, időnként undok is tud lenni. Valamiért mindig „rossz férfiba” szeret bele. Addig még ez nem is nagy baj, amíg időben rájön arra, hogy a kiszemelt férfi nem ideális partner számára, és kiszáll a kapcsolatból. Ám legutóbb egy Sven nevű férfi oldalán, menyasszonyi ruhában, az oltár előtt állva kap csak észbe és mond nemet. Kitör a botrány, a faképnél hagyott vőlegény pedig bosszút forral. Marie visszaköltözik az apjához, aki rövid időn belül beköltözteti a házba fiatal szerelmét és annak kislányát is. A felújítandó házban szintén ott lakik Kata (Marie nővére), aki egy betegséggel küzd, és az együttélés a javítandó tető alatt nem mindig zökkenőmentes. A helyzetet tovább bonyolítja Marie anyja, aki ugyan másutt lakik, de az új szerelmi kapcsolatával felborzolja fiatalabbik lánya érzelmeit.

Marie szeme gyorsan megakad a jóképű, kedves ácson, akit apja bíz meg a tető rendbetételével. Azonban a lány igencsak meglepődik, amikor a vonzó idegen szemrebbenés nélkül azt állítja magáról, hogy ő Jézus, és azért szállt le most az emberek közé, hogy megvívja végső csatáját a Gonosszal. Természetesen a lány nagyon megrémül, attól tart, hogy most egy őrülttel vagy egy szélhámossal hozta össze a sors, az események folyamában azonban mégiscsak fontolóra veszi azt a lehetőséget, hogy valóban Isten fia a szimpatikus fiatalember. Persze, miközben a fiatal nő ezen morfondírozik, a Sátán sem tétlenkedik...

Lehetséges, hogy Jézus, a jó és a rossz végső összecsapása előtt ismét megjelent a Földön, egy Joshua nevű ácsként, hogy megismerje a XXI. századi emberiség életét? Marie, miközben vívódik a saját érzelmeivel, kérdéseivel és meggyőződéseivel, egyre közelebb kerül a szeretteihez és saját magához. Még ha nagyon nehezen is, de végre elkezd igazán önálló és felelősségteljes döntéseket hozni, és összességében jobb emberré válik.

„Az embereknek pedig egyáltalán nem kellene félniük – folytatta Joshua. – Ki tudja az életet akár csak egy rövidke idővel is meghosszabbítani azzal, hogy fél?”

David Safier könnyed, szellemes és élvezetes módon szövi a történet fonalát, melyből olvasóként úgy érezhettem, hogy igenis vannak még (vagy legalábbis lehetnek) csodák, csak hinni kell bennük. A történet tele van kedves, jóságos, megszívlelendő gondolatokkal, figyelemreméltó példákkal, ráadásul szerintem Kata rajzai is nagyon kifejezőek, és színesítik, gazdagítják a könyvet.

Még ha igen sajátságos és meglepő is a történet, azért bőven akadnak benne tanulságok. Néha meghökkentett egy-egy rész, de igyekeztem ott is a jó szándék vezérelte mondandóra koncentrálni, és hinni abban, hogy az emberiségben még most is ott szunnyad a jó, és bízni abban, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett. A regény témáját tekintve szokatlan a megközelítés, de érdekes, elgondolkodtató és egyben szórakoztató is.