Főkép

Míg egyik oldalról nézve nagyon szomorú, hogy a vírushelyzet miatt nincsenek koncertek, élő fellépések, ami több mint egy év után már nagyon-nagyon hiányzik, ha viszont máshonnan nézem, akkor kellemes hozadéka a korlátozásoknak, hogy a korábbiaknál több idő jut az alkotásra. Úgy érzem, mostanában a korábbiaknál jobb, átgondoltabb, kiérleltebb lemezek kerülnek elém, ami szerintem nyilvánvalóan a megnövekedett szabadidőnek köszönhető.

 

Az előző album (A suitcase full of dreams – ajánló erre) nemzetközileg is ismertté tette Thanos Stavridis nevét, és a koncertek visszahatottak a zenéjére, aminek az alapja, vagy ha úgy jobban tetszik, a lényege szerencsére nem változott, úgyanúgy a jazz és a balkáni muzsika keveréke maradt, csak ha lehet, még gazdagabb, kidolgozottabb lett. A rendelkezésre álló időben minden hangot a legideálisabb helyre pakolták, a dallamokat és a ritmust optimalizálták, miként a szólókból és a harmóniákból is igyekeztek a legtöbbet kihozni. Mindezt úgy, hogy nem valami steril, patikamérlegen kiporciózott zene lett a végeredmény, hanem egy élő, lélegző, izgalmas produkció, amelyben minden számnak saját hangulata van – többnyire a harmonikával a középpontban. Persze a többiek sem puszta kísérőként vannak jelen, bőven kapnak lehetőséget tehetségük bemutatására.

 

A változatosságra jó példa a „Stella’s eyes” című szám, amiben a harmonika vonósokkal együtt szólal meg, ami csak még fülbemászóbb dallamot eredményez, és a latinos lüktetés, ami a háttérben diktálja a tempót, a váltásokkal kiegészítve már-már slágergyanúsnak tűnik a szememben. Nem ez az egyetlen latinos nóta, az „Alma gitana”, ha lehet, még ezt is felülmúlja.  A másik kedvencem az E-75-ös út (Route E-75), mert miközben a dallama egyértelműen balkáni, közben úgy lesz rockos a szólógitárnak köszönhetően, hogy a vonósoknak is jut egy kis hely. Itt éreztem legjobban a rendelkezésre álló idő kihasználását; gazdagon hangszerelt, aprólékos elemekből, hangokból megkomponált dal került fel a lemezre, amit tényleg muszáj több ízben meghallgatni, mert elsőre csak a szépsége és az összhatás érvényesül (legalábbis nálam), de az apró finomságokat, megoldásokat csak sokadjára fedeztem fel – például, ahogyan a gitár és a harmonika felesel egymással. A jazz sem hiányzik a lemezről, hiszen a „Let’s play” szaxofonfutamai le sem tagadhatnák származásukat – szóval minden jelen van, amiért eddig szerettem Thanos Stavridis zenéjét.

 

Mindezt kizárólag hangszerekkel, bármiféle ének vagy beszéd közreműködése nélkül tálalják fel a hallgatónak!

 

A legjobb az lenne, ha ősszel turnéra indulnának a lemezzel – bár nem tudom, élőben miként lehetne pótolni a majd harminc közreműködő muzsikust. Még szerencse, hogy a számok egy része sokkal intimebb hangulatú (például az „Endless blue”), így biztosan össze lehet állítani egy klubhelyiségekbe illő programot. Már várom.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Havana nights, Route E-75, Stella’s eyes

2021-ben megjelent album (Artway - Technotropon)

Weboldal: http://thanosstavridis.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Thanos Stavridis – harmonika

 

Közreműködők:

George Tzoukas – zongora

Giannis Oikonomidis – trombita

Charis Kapetanakis – tenorszaxofon

Michalis Karanikos – harsona

Giannis Karakalpakidis – gitár

Giotis Kiourtsoglou – basszusgitár

Vagelis Karipis – ütőhangszerek

Stefanos Dimitriou – dob

Vladimir Karparov – szaxofon

Vlatko Stefanovski – gitár

Sašo Popovski – gitár

és még sokan mások

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Wondering
  2. 100 + 1 tales
  3. Spicy Margarita
  4. Faces
  5. Alma gitana (intro)
  6. Alma gitana
  7. Stella’s eyes
  8. Havana nights
  9. Route E-75
  10. Balkan blaster
  11. Let’s play
  12. Endless blue
  13. Echoes for a feast thar passed (Zosto si me majko rodila)