Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen

Az utóbbi években – hála elsősorban a Helikon Kiadónál megjelenő életműsorozatnak – elég sok Philip Roth kötetet olvastam, és bár eddig egyben sem kellett csalatkoznom, mégis úgy éreztem, hogy pár hetet még pihentetnem kell a tavalyi év második felében megjelent (és egyébként a nemrég elhunyt alkotó összes művét tekintve kritikailag az egyik legpozitívabban fogadott) regényét, az Összeesküvés Amerika ellent, nehogy besokalljak az író stílusától, hangvételétől és karaktereitől.

Az eddig olvasottak alapján az Összeesküvés… lóg ki leginkább Philip Roth kötetei közül. A stílusa nem olyan harsány, mint a többinek, alig akad benne polgárpukkasztás vagy nyíltan ábrázolt szexualitás, viszont olyan mélységig kidolgozott, mint a szerző legjobbjai.

Elmondható, hogy ez a regény kimondottan sokrétű. Egyfelől egy egyértelműen önéletrajzi elemeket is felhasználó memoár, amely a szerző gyermekkorának, a ’30-as, ’40-es évek Amerikájának (azon belül is a keleti parti Newarknak) állít emléket. Nemhiába az elbeszélőnk egy bizonyos Philip Roth, aki pont ott és akkor született, mint az egykori örök Nobel-esélyes alkotó.

Ha másként nézem, és kijjebb tekintünk, akkor meg ez a bő ötszáz oldalnyi szöveg tökéletesen alkalmas arra, hogy bemutassa nekünk az ekkoriban itt élő több százezer főnyi zsidó közösség mindennapjait. Ám elég, hogy néhány apróbb részlet megváltozzon a valóságunkhoz képest, és Franklin Delano Roosevelt helyett az ünnepelt pilóta (és közismert antiszemita) Charles Lindbergh kerüljön az elnöki székbe, hogy az USA előbb a Hitlerrel ápolt jó viszony folyományaként kimaradjon a világháborúból, majd meginduljon az egyre sötétebbé váló zsidóellenes politika is. Erről is szól ez a regény; Roth műve ebből a szempontból az egyik legjobban sikerült alternatív történelmi alkotás, amihez eddig szerencsém volt. A szerzőnek elég mindössze pár apróbb momentum, hogy kifordítsa a sarkaiból a világot, és megmutassa, mi lehetett volna…

Az Összeesküvés… pont azért kegyetlen és riasztó kötet, mert tökéletesen hihető és elképzelhető múltat mutat be. Ebben az Amerikában ugyan nincs teljes jogfosztás, és nincsenek koncentrációs táborok, mint a náci Németországban, viszont ugyanúgy ott él az emberekben a gyűlölet, az irigység és a harag, amelyet populista szólamokkal igen könnyű felszínre csalogatni. Ha meg ezt a szempontot nézem, akkor ez a mű az antiszemitizmus működésének jól sikerült tanulmánya.

Mint ahogy legalább ilyen sikeres karaktertanulmány is. Roth nagyregényhez képest kimondottan kevés alakkal dolgozik, ám ezek a lehető legmélyebben kidolgozott és hihetően felépített figurák, akik természetesen minden létező végletet és világlátást képviselnek a már-már esztelenségig vitt elvhűségtől az opportunista behódolásig, a teljes izolációtól a teljes be- és felolvadásig. Maga a központi cselekmény (a nagy Amerika- és világtörténelmi események árnyékában) is lassú, életszerűen realista, és lehet, hogy főleg csak pár fontosabb jelenetre fókuszál, de így azok annál erősebbek és annál nagyobbat ütnek.

Szóval nem is lehet kérdés, hogy ajánlom-e az Összeesküvés Amerika ellent, mert mind alternatív történelmi regényként, mind memoárként, mind karaktertanulmányként kimagasló mű, igazi élvonalbeli Philip Roth-alkotás.