Főkép

Egy sok évvel ezelőtti nyáron olvastam először Gabriel García Márquez egyik művét. Tizenöt éves voltam akkor, és mivel az ismerőseim szinte mind tudták, hogy amióta csak olvasni tudok, mindig is szívesen töltöm ezzel a szabadidőmet, így egyikük nagy lelkesedéssel javasolta nekem a Száz év magány című regényt. A nyári szünidőben elballagtam a könyvtárba, kikölcsönöztem, és mohón belevetettem magam a kötet lapjaiba... majd értetlenül töprengtem azon, hogy miért tetszik ez másoknak annyira. Megmondom őszintén: sok évnek kellett eltelnie, mire ismét kézbe vettem bármit a szerzőtől. Aztán A pátriárka alkonya azonnal lenyűgözött – ezután pedig ismét elolvastam a Száz év magányt, és én magam is csodálkoztam azon, hogy akkor már engem is elvarázsolt.

 

Rájöttem: Gabriel García Márquez műveihez kell egy bizonyos kor, olvasói múlt és élettapasztalat. Ma már tudom, hogy azon a régi nyáron valószínűleg azért nem nyerte el a mű a tetszésemet, mert túl fiatal voltam hozzá, akkor is, ha komolyabb voltam a kortársaim legtöbbjénél. Az ismerősöm, aki akkor ajánlotta, pontosan kétszer annyi idős volt, mint én. Természetesen azóta többször olvastam már a zseniális szerzőtől, és a sok kitűnő regénye után legutóbb a magyarul 2020-ban megjelenő Az évszázad botránya került az olvasmányaim listájára.

 

Cristóbal Pera szerkesztette e könyvet, Gabriel García Márquez 1950-1984 közötti publicisztikai írásaiból. Ugyanis azon túl, hogy Gabo (ahogyan a spanyol világban nevezték) kiváló regényíró volt, újságíróként is dolgozott. Sőt, saját bevallása szerint főként az újságírást tekintette fő hivatásának. Ez a cikkgyűjtemény egy izgalmas, érdekes válogatás, mely ötven írást tartalmaz.

 

Szépen el is terveztem, hogy mivel ez nem egy regény, beosztom magamnak, és minden este egy cikket olvasok el, így ötven napon át olvasgatom ezt a válogatást, és simán tudok mellette párhuzamosan olvasni valami más könyvet is. Persze ebből a tervből semmi sem lett, mert lehetetlenség volt egy cikknél megállni, az ember, miután elolvasta az elsőt, nem teszi le a könyvet, és nem hagyja másnapra a következő cikket, csak olvas és olvas, amíg el nem alszik vagy halaszthatatlan feladata nem akad.

 

Változatos témájú, komoly hangvételű és humoros cikkek halmaza ez a válogatás. Sok évvel ezelőtti publicisztikák, ám úgy vannak megírva, hogy abból a mai újságírók is sokat tanulhatnak, és az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Egészen kivételesen kelti fel a figyelmet a teljesen hétköznapi, jelentéktelen dolgok, események iránt ugyanúgy, mint a nagy horderejű, nagy jelentőséggel bíró tények iránt. Ellátogathatunk az elveszett levelek „temetőjébe”, azaz a bogotái „postai” maradványok hivatalába (rögtön elképzeltem, milyen lehet ezen a helyen dolgozni, azt hiszem, nekem tetszene); tanúi lehetünk a különös bálványimádásnak La Sierpében (még sohasem olvastam olyan írást, amely egy tőlünk merőben eltérő kultúrájú nép ravatalozási, illetve halottvirrasztási és temetkezési szokásait ennyire érdekesen, meghatóan és nagyon viccesen mutatja be); megtudhatjuk, hogy a halál miért és miképpen lett egy pontatlan nőnek nevezve egy eset kapcsán; találunk jegyzeteket egy regényhez, és számos más érdekesebbnél érdekesebb cikket olvashatunk kis és nagy horderejű dolgokról egyaránt. Természetesen a mű címeként választott Az évszázad botránya, azaz a Wilma Montesi halálát követő oknyomozói újságírás (legalábbis én ezzel a jelzővel illettem magamban) riportsorozata alkotja a válogatás gyöngyszemei közül szerintem a legizgalmasabbat.

 

Úgy gondolom, Gabriel García Márquez kivételes tehetséggel volt megáldva a regényírás és újságírás terén: olyan izgalmasan és érdekesen fonta a mondandója szálait, hogy az az olvasó figyelmét mindvégig leköti. Az általa megfogalmazottak továbbgondolásra, kérdések feltevésére és azokra való válaszok keresésére inspirálják az olvasót. És ahogy minden művét, úgy ezt a publicisztikai válogatást is szívesen ajánlom olvasásra mindenkinek, aki kedveli az igényes írásokat, aki szereti a fordulatokban bővelkedő és elgondolkodtató olvasnivalókat – ám csakis felnőtt olvasóknak!