Főkép

Testvérekről sok könyv szól. A bátyám öccse nem erőltetett, hanem valóságos, de közben hol szívet melengető, hol a kacagásig ironikus és jó humorú. Nyugodtan megveheted, ha magad is testvér vagy, vagy egynél több gyereked van. Ritka jól elköltött pénz lesz, kiválóan fogtok szórakozni.

 

A könyv így kezdődik:

„A bátyámnak van egy öccse,

aki sajnos pont én vagyok.

Ez önmagában is elég nagy baj,

de az még nagyobb baj, hogy ez örökre így is marad.”

Emiatt úgy néz ki, mintha verses lenne, de nem igazán az, hacsak az így tördelt, tömören megfogalmazott, (be)találó gondolatokat nem nevezzük, mondjuk, szabadversnek – rímekre ne számítson senki. Minden másra, ami egy testvérpárnál előfordulhat: bátran.

 

Kénytelen vagyok megemlíteni Janikovszky Évát, az ő gyerekkönyveiben volt némileg hasonló humor, éleslátás és helyzetek, Kiss Ottó mégis egészen máshogy ír. Néha olyannyira máshogy (ld. a Szusi apó könyveit), hogy kissé féltem is, hogy A bátyám öccse túl alternatív lesz, de nem az. Entellektüel szint nélkül is simán érthető, mi több, szerethető. Nem sok egyéb könyv vagy bármi volt a 2020-as évben, ami ennyiszer megmosolyogtatott.

 

Kiss Ottó soraihoz természetesen tökéletesen illenek Baranyai (b) András ezer közül is felismerhető rajzai. Zseniális mindkettő, ahogy kevés szóval vagy vonallal tökéletesen megjelenítik az adott élethelyzetet, érzést, gondolatot. Felnőttnek-gyereknek egyaránt remek szórakozás, s közben a maga módján meg gondolatébresztő is. Meggyőződésem, hogy még a problémás testvéri kapcsolatokon is tud segíteni. Csak (f)el kell olvasni.