Chris Fabry – Gary Chapman: Parázs a hó alatt

Gary Chapman amerikai író, lelkipásztor, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó, „Az öt szeretetnyelv” pár- és pszichoterápiai fogalom megalkotója. Magyar nyelven is sok műve elérhető; jómagam is olvastam már több könyvét, kedvelem a megnyugtató, elgondolkodtató, inspiráló írásait, közülük is Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolva – Az életre szóló szeretet titka című könyve az egyik nagy kedvencem. Chris Fabry regényíró és rádiós műsorvezető. Kettejük közös műve a Parázs a hó alatt, melyet már régóta szerettem volna elolvasni, azonban sem könyvesboltban, sem antikváriumban, sem könyvtárban nem leltem rá a könyvre, míg végül 2020 decemberében megkaptam valakitől, és nagy örömmel végre elolvashattam.

„A hó Isten különleges eszköze arra, hogy a tájat megtisztítsa. A hótakaró alatt minden újnak tűnik. De amikor elolvad, ismét előbukkan mindaz, ami alatta volt, amit addig rejtegetett. Az igazság. Az olvadó hó szépen, lassan felfedi a titkokat. Minden hópehely olyan, mint egy meghozott döntés. Ezek a hópelyhek idővel egymásra rakódnak.”

Marlee és Jacob a huszadik házassági évfordulójukon, végeláthatatlan hóesésben indulnak el a válóperes ügyvédjükhöz, mégpedig pontosan december 24-én. (Az még érthető is számomra, ha egy fiatal pár szenteste tartja az esküvőjét, na de az cseppet sem áraszt kellemes karácsonyi hangulatot, hogy sok-sok évvel később pont a házassági évfordulójukon indulnak el aláírni a válási papírokat – mint ahogy az sem túl szimpatikus, hogy egy ügyvéd még a december 24-ét is az ügyfelei válási dolgainak intézésével tölti...) Nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a főszereplőket súlyos baleset éri eme út során.

„Egyetlen hópehely meg tudja változtatni a víz összetételét. Egyetlen döntés képes befolyásolni egy egész élet alakulását. Ami esetleg csak véletlennek tűnik, megváltoztathat mindent.”

Marlee a baleset utáni percekben-órákban gyalogosan elindul a fagyos hóesésben, hogy segítséget találjon. Később persze kiderül, hogy akkor valójában egy különös lelki utazásra indult: egy idősebb házaspárral és egy kiskutyával találkozik, amikor végre egy házikóra bukkan a hólepte vidéken. Részese lesz valami különös, különleges, érdekes történetnek. Már-már azt hittem egy rövid ideig, hogy mesét olvasok, amikor a kis ház eseményeit és a különös idős házaspár mondatait olvastam – aztán szép sorban, egyszer csak helyére került minden a történetben.

„Talán ez volt a baj: ő volt a tenger, én pedig a szárazföld. A szenvedély már rég felszívódott közöttünk. Létezett egyáltalán valaha? Nehéz a tűzre emlékezni, amikor már a hamut is hó lepi.”

Kérdés, hogy amit lát e lelki utazás során, az hogyan változtatja meg életének alakulását, milyen következtetésekre jut, mely döntéseit és milyen irányban befolyásolja, milyen tanulsággal szolgál neki ez a kicsit sem szokványos élmény. Mit mutat meg neki az idős házaspár azzal kapcsolatban, hogyan alakulhat egy kihűlt kapcsolat, hogy mire képes az igaz szeretet? A történtek hatására reálisan látja-e Marlee, hogy milyen ember volt a férje és milyen volt ő maga fiatalon, majd a házasság éveiben, vagy akár közvetlenül a beleset előtt? Képes lesz-e Jacob és Marlee ismét odafordulni egymás felé, és megfogni egymás kezét? Fel tudják-e szítani a kapcsolatuk régi tüzét, új tüzet lobbantani, vagy már örökre kialudt még a parázs is? Érdemes-e újrakezdeni, lehet-e folytatni a házasságot ugyanazzal az emberrel, akivel egyszer már valamikor, valahol elromlott (vagyis inkább elrontottuk)? Mi kell ahhoz, hogy kívülről lássuk a kapcsolatunkat, önmagunkat, és mi kell ahhoz, hogy jó irányba tudjunk változni és változtatni? Előfordulhat-e az, hogy egy baleset nemcsak csapás, hanem egyben akár áldás is lehet? A saját életünkre, párkapcsolatunkra milyen hatással lehet ennek a történetnek az elolvasása és végiggondolása?

„...nincs olyan kiszáradt vidék ezen a földön, ahol a szeretet ne tudna virágoskertet fakasztani.”

Lehetne sok gondolatot idézni belőle, de nehéz kiválasztani, hogy melyiket ragadjam ki ahhoz, hogy érzékeltessem ennek a könyvnek az elgondolkodtató, szép, tartalmas mivoltát, hisz az egész művet ugyebár mégsem idézhetem. A kiadvány mindössze 121 oldal, tehát nem nevezhető túl hosszúnak, de ahogy mondani szokás: annál „ütősebb”. Érzelemgazdag, viharos, ugyanakkor mégis békés, felkavaró és megnyugtató, szívet melengető karácsonykor játszódó történet, amelyet nem csak karácsony idején érdemes elolvasni.