Zenék a nagyvilágból – Kiko Dinucci: Rastilho – világzenéről szubjektíven 260/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2021. 01. 01.
Ha jól értem, akkor ez a lemez egy balesetnek köszönheti a létrejöttét, aminek következtében Kiko Dinucci kényszerű fekvés közben az elektromos gitár helyett az akusztikus gitárját vette kézbe, azon játszott, komponált. Méghozzá újító módon, mert a hagyományos brazil zene a keze alatt másként, a megszokottól eltérő módon szólal meg.
Elég csak meghallgatni az „Olodé” című számot, amiben az ének elképesztően elementáris (köszönhetően Juçara Marçal, Dulce Monteiro, Maraísa és Gracinha Menezes kórusának), míg a gitár annyira távolodik el tőlük, amennyire csak lehet. Modern, rockos, agresszív, ha úgy tetszik, punkos hozzáállással, csak a hetvenes évek angol bandáihoz képest sokkal nagyobb technikai tudással tépi a húrokat Kiko Dinucci.
Az album több szerzeménye is közvetlen utalásokat tartalmaz az afrikai gyökerekre (a jorubák vallására, illetve az abból származó afro-brazil Candombléra), valamint az ország múltjára (gerilla, bandita, rabszolganő). A „Veneno” című számban pedig egy brazil rapper, Ogi szövegel – ez a szememben csak fokozza a modernséget és a nyitottságot. Közben egy pillanatra sem tagadja meg a zenei gyökereit, gondolok itt például a „Febre do Rato” című nótára, ami szerintem szamba alapokkal bír. Az utolsó és egyben címadó szám pedig egyfajta keserű látlelet a 2020-as Brazíliáról, miként azt a borítókép szimbolizálja, rothadó gyümölcscsendélet invitálja bentebb a hallgatót: „Haldokló tánc / A legyek már eltakarnak minket / Senki sem tudja megállítani / Sem a hit, sem a szerelem, sem a szerencse / Felrobbanunk.”
Aki szereti az akusztikus gitárt, annak ez a lemez kötelező vétel, mert minden számban meghatározó, még az éneknél is hangsúlyosabb Kiko Dinucci játéka. Egyszerre zsigeri és energikus, tisztelgés az elődök előtt és a saját hang / stílus kinyilvánítása. Saját elmondása szerint úgy gitározik, mintha egy ütőhangszer lenne a kezében – ez az elképzelés szerintem az „Olodé”-ban érhető tetten a legjobban. A másik jellegzetessége, ahogyan a basszus húrokat használja, és ettől még húzósabb lesz a zene (Veneno). Ez a tizenegy felvétel jól tükrözi azokat a hatásokat (punk rock, hardcore, szamba, vallás) amelyek São Pauloban érték, hiszen alapban nem szólóban muzsikál, hanem különféle formációk tagjaként.
Meghallgatásra ajánlott számok: Gaba, Olodé, Veneno
2020-ban megjelent album (Mais Um)
Weboldal: https://www.facebook.com/kikodinuccioficial/
A zenekar tagjai:
Kiko Dinucci – ének, akusztikus gitár
Dulce Monteiro, Maraísa, Gracinha Menezes és Juçara Marçal – kórus (2, 4, 5, 9 és 11)
Juçara Marçal – ének (8 és 10)
Ogi – ének (8)
Ava Rocha – ének (7)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Exu Odara
- Olodé
- Marquito
- Vida Mansa
- Foi Batendo o Pé Na Terra
- Febre do Rato
- Dadá
- Veneno
- Tambú e Candongueiro
- Gaba
- Rastilho
- Habitual – ráadás szám
- Gurufim (feat. Juçara Marçal) – ráadás szám
- Dina – ráadás szám