Főkép

Napjainkban talán az egyik legmegosztóbb ember a bulvármédiában Meghan Markle, aki viszonylag csendben és visszavonultan élte az életét, egészen addig, amíg össze nem ismerkedett Harry herceggel. Amint kitudódott a románc híre, azonnal reflektorfénybe került, és szinte nem volt nap, hogy ne jelenjen meg róla valamilyen hír. Ebben tevékenyen részt vett a színésznő családja is, akik néhány ezer dollárért szívesen meséltek kitalált történeteket róla a sajtónak. Az újságok szinte első pillanattól kezdve mostohán bántak vele származása és a válása miatt, de most megjelent róla egy kötet, A szabadság nyomában, amely kicsit az ő nézőpontjából is íródott, így engedve betekintést a kulisszák mögé.

 

Azt hiszem, minden kislány szívesen játszott az oviban hercegnőset, amikor felbukkan fehér lovon a herceg, a fényűző lakodalom után pedig boldogan élnek a palotájukban. Valakinek ez nem mese lett, hanem a valóság, éppen csak a rózsaszín köd helyett szigorú protokoll, felfokozott médiafigyelem és családi dráma járt vele. Pedig mindent megtett azért, hogy megkedveljék, keményen dolgozott, részt vett a legnehezebb kiképzéseken is, melyek a legkülönfélébbek voltak. Az egyik ilyen gyakorlaton például egy esetleges emberrablásos szituációra készítették fel. Próbált egyensúlyozni a régi és az új élete között, amelyben szinte minden korábbi barátjáról és számára kedves dologról le kellett mondania. Hihetetlen energiákkal vetette bele magát a jótékonysági munkába, lelkesen szólalt fel a perifériára szorult emberekért, de a sajtó rendre támadta, fekete báránynak állította be. A szabályok szerint nyilvánosan nem reagálhatnak a királyi család tagjai az őket ért vádakra a médián keresztül, és így még nyomasztóbb teher nehezedett a friss házasokra: hiába jelentek meg rendre hazugságon alapuló lejárató cikkek, nekik mosolyogva kellett volna tűrniük ezt.

 

A kötet foglalkozik a két hercegné kapcsolatával is, mely nem volt túl baráti. Hiába állnak korban közel egymáshoz, teljesen más életszakaszban találkoztak és házasodtak be a királyi családba. Míg Katalinnak előtte nem volt igazi karrierje, könnyebben adta fel a korábbi életét, és a hosszú együtt járásuk alatt fokozatosan sajátíthatta el a szabályokat. Addig Meghan egy teljesen más kulturális körből, más pénzügyi háttérrel érkezett, egy gondosan felépített karrierrel a háta mögött, amelyről szinte egyik pillanatról a másikra le kellett mondania, és vetette bele magát az ismeretlenbe. A média sem sokat segített azzal, hogy kettőjüket lépten-nyomon összehasonlította, és rendre Katalint hozta ki „győztesnek” a párharcból, de ez így nyilván egy egyenlőtlen küzdelem volt. A két nő kapcsolata mellett a fivérek, Vilmos és Harry eltávolodásának okairól is lerántja a leplet a szerzőpáros.  

 

Érdekes volt olvasni, hogy a csillogó felszín mögött milyen kemény harcokat kellett megvívniuk nemcsak a sajtó munkatársaival, hanem a családtagjaikkal is. A kötetben szereplő történetek, melyek a pár találkozásától egészen a márciusi, utolsó családi szerepvállalásig tartó időszakot ölelik fel, próbálnak hiteles képet festeni a mindennapokról, és megindokolni a Megxit szükségességét. Modernizálni szerették volna a „Céget”, ahogy ők nevezik egymást között a királyi családot, nyíltabb kommunikáció, közösségi oldalak használata révén. Éles határt szerettek volna szabni a társadalmi szerepvállalásuk és a magánéletük között, amelybe durván belegázolt a sajtó. Egy szabadabb, önállóbb életre vágytak, amelyet Angliában nem tudtak kialakítani a rendszer merevsége miatt. Sokan bátornak, mások felháborítónak tartják a kilépésüket, talán ez a kötet mindkét tábor számára elgondolkodtató olvasmány lesz, mely rávilágít az elmúlt közel négy év minden elferdített tényére, és egy új nézőpontból mutatja be az eseményeket.