Főkép

Jó néhány éve került először a kezembe Kerékgyártó István 2012-ben megjelent Rükverc című regénye. Emlékszem, hogy akkor két nap alatt végigolvastam – annyira tetszett, hogy képtelen voltam hosszabb szünetet tartani közben. Számomra ez az egyik olyan könyv, melyet többször is elővettem azóta, nemrég ismét: lenyűgözött már az első olvasásra, és azóta is minden alkalommal. Engem mindig is főként az elgondolkodtató írások érdekeltek, a társadalmi kérdéseket és szociális témákat érintők pedig pláne. Amikor először találkoztam a Rükverccel, akkor – felnőtt fejjel – főiskolai tanulmányokat folytattam szociális munka szakon, úgyhogy mondhatom: „pont szakmába vágott” a témája.

 

A hajléktalanként elhunyt Vidra Zsolt története nagyon tanulságos, sok kérdést felvető olvasmány számomra. A főszereplő halálától visszafelé haladunk az időben, így ismerjük meg sorra élete eseményeit és meghatározó momentumait.

 

Minél többször olvasom, annál több kérdés fogalmazódik meg bennem, egyre jobban elgondolkodtat ez az „élettörténet”. Habár a regény a rendszerváltás körüli években játszódik, úgy érzem, hogy a téma sajnos manapság is ugyanannyira aktuális társadalmunkban.

 

Alakulhatott volna Vidra Zsolt élete szerencsésebben? Mennyire felelős mindezekért a főszereplő maga? Mennyiben meghatározóak a körülményei? Milyen és mekkora szerepet játszik a családi háttere, szüleinek személyisége, viselkedése, az ő családi hátterük, a társadalmi hovatartozásuk? Az akkori társadalmi berendezkedés, keretek, írott és íratlan szabályok, körülmények, nézetek mit és hogyan határoztak meg a főszereplő életútjában? Megváltoztathatta volna a végzetét, vagy az előre elrendeltetett? Vannak-e véletlenek? Minden előre meg van írva, vagy igaz az a mondás, hogy „mindenki a saját sorsának kovácsa”? Zsolt döntései egy-egy szituációban mennyire voltak átgondoltak vagy meggondolatlanok? A rendszerváltás eseményei, hatásai, következményei mennyire befolyásolták ezeket?

 

Úgy gondolom, soha nem szabad elfelejtenünk: könnyű mások felett ítélkezni. Valószínűleg a Rükverc című művet olvasva nagyon sokan igen magabiztosan rávágják egy-egy szituációban, hogy Zsoltnak ezt vagy azt kellett volna tennie, választania, ez és ez lett volna a helyes lépés, ekkor és ekkor „rosszul döntött”. Azonban gondoljuk végig: biztos az, hogy mi magunk ugyanolyan körülmények közt, az adott szituációban, melyben Vidra Zsolt volt, a leghelyesebb, leginkább logikus és kívánatos döntést tudtuk volna meghozni? Én legalábbis azt gondolom, hogy a hajléktalanok többsége nem direkt, nem saját szabad akaratából vált hajléktalanná, és nem úgy tervezte az életét, hogy az lesz.

 

Kerékgyártó István szerintem nagyon szemléletesen, szókimondóan tudja bemutatni a hajléktalanság minden egyes lényeges részletét Rükverc című könyvében. Az írói stílusa engem minden egyes írásánál, így ennél is, lenyűgöz. Úgy gondolom, hogy olyan témáról és úgy ír, hogy azon alaposan elgondolkodhasson az olvasója, miközben az olvasmány remek élményt nyújt izgalmas, fordulatos és változatos cselekményeivel. Komoly társadalmi és egyéb kérdéseket boncolgat, tanulságos történetbe ágyazva, úgy, hogy humoros, groteszk momentumokat csempész a sorok közé, ezzel szórakoztató és megrendítő is egyben. A Rükverc egy olyan mű, melyet én kötelező olvasmánnyá tennék szociális területen továbbtanulóknak – de mindenki másnak is csak ajánlani tudom, aki a társadalmi problémákkal kapcsolatos, tartalmas alkotásokat kedveli. Viszont kizárólag felnőtteknek!