Főkép

Lehetséges megbékélni önmagunkkal? Megérteni, hogy kik vagyunk valójában? Elfogadni lényünket pont olyannak, amilyen? Elfogadni minden hibát, minden mulasztást, minden vétket és minden hiányosságot. És elfogadni az örömöt, a jót, a boldogságot. Elfogadni az elvesztegetett éveket, elfogadni a múltat, amit nem tudunk megmásítani, akármennyire is szeretnénk. Elfogadni a meg nem élt életeket, az álmokat, amik sosem válhatnak már valóra, a vágyakat, amik mellett elmentünk. Elfogadni, hogy mindez egyben, semmit sem kihagyva, semmit sem hozzátéve: ez vagyunk mi. Fájdalmasnak, szinte lehetetlennek tűnik ez a vállalás. Ocean Vuong mégis megpróbálkozik vele – mi pedig elkísérjük ezen az úton.

 

„Anya, annyi mindent szeretnék neked elmondani. Valaha voltam annyira bolond, hogy elhiggyem, a megismeréssel tisztázni lehet dolgokat, de van, ami annyira homályos a szószerkezetek és a lehetséges jelentések mögött, a napok és órák, elfelejtett, megmentett és elvetett nevek mögött, hogy semmit nem fog felfedni, pusztán attól, ha megtudjuk, hogy létezik a seb.

Nem tudom, mit beszélek. Azt hiszem, úgy értem, hogy néha nem tudom, mik vagy kik vagyunk.”

 

A regény egyszerűen Kiskutyának elnevezett elbeszélője Vietnámban született, ám családjával nagyon hamar az Egyesült Államokba kerültek. Mérhetetlen szegénységben élnek, a kozmetikai szalonban robotoló, az angol nyelvet alig beszélő anyja és a vietnámi háború alatt megtört nagyanyja neveli a fiút – aki kezdetben még csak a származása miatt nem találja a helyét a világban, később amiatt sem, mert egyre jobban érzi, hogy ő más, mint a többiek. Szerelme és kapcsolata egy fiatal korától drogfüggő fehér fiúval, ellentmondásos viszonya anyjával, a család emlékei és a saját élményei gyerekként: Kiskutya minderről levelet ír anyjának, noha tudja, hogy az sosem tudja és fogja elolvasni.

 

El lehet fogadni, hogy ki voltál gyerekként, ha az tett azzá, aki most vagy? Változtatni már nem tudunk rajta, de el tudjuk engedni az indulatot, a dühöt, a szomorúságot, a szorongást, amit okoz? Kiskutya gyerekkorában alig-alig találunk olyan örömöt, amit mi is annak éreznénk. Anyjának Vietnámban annyi mindent kellett átélnie, ami egy életre megnyomorította – az Egyesült Államokban pedig nem az elképzelt, tökéletes élet várta, csak a nyelvi nehézségek, a szegénység, a folytonos munka és fáradtság, remény és kilátás nélkül. Nem meglepő, hogy fiával sem tudott boldog kapcsolatot kialakítani: Kiskutyával együtt mi is átélünk minden feszültséget és pofont, ám a szeretet apró felvillanásait is, amikor anyja megpróbálja a legjobbat nyújtani.

 

„Tudom, ez sem jelent semmit. De bizonyos semmiségek mindent megváltoztatnak maguk után.”

 

Hogy egy nyári munkának köszönhetően Kiskutya találkozik valaki olyannal, akivel megtapasztalhatja a boldogságot, az szinte csodának tűnik. Még akkor is, ha Trevor, a rasszista, alkoholista apjával és a drogfüggőségével a legkevésbé sem olyan, aki illik Kiskutyához. Ám a szerelem talán pont ebben az ellentmondásban gyökerezik – még ha nem is érti meg, még ha saját traumái is épp annyira tönkretették, még ha rövid időre is, de Trevor meg tudja adni a vietnámi fiúnak azt a figyelmet, amire mindig is vágyott. Nehéz rendes kapcsolatnak hívni, Kiskutyának életének ezt az időszakát ugyanúgy fel kell dolgoznia. Mi pedig haladunk vele ezen a nehéz úton, még akkor is, amikor a szívünk szakad bele.

 

Egyszerre gyönyörű és rémes ez a folyamat. De talán pont a szépségtől lesz ilyen feledhetetlen: Vuong ugyanis olyan nyelven mesél, amit szinte lehetetlen teljesen befogadni. Leírhatatlanul lírai képei, mondatfűzései, szövegalkotása, gyors asszociációi emlékek, gondolatok, érzések között az első oldaltól az utolsóig vagy elbűvölnek, vagy képtelen leszel élvezni. Ha nem tud megtalálni, vállalhatatlanul giccsesnek fog érződni. De ha rá tudsz hangolódni a stílusára, ha királylepkeként Vuonggal tudsz szárnyalni a mondatokon, döbbenetes, fájdalmas mélységet találsz ebben a szövegben. Az pedig nem ereszt, vissza-vissza akarsz majd térni a részleteire, félve, de mégis reménykedve újra és újra át akarod élni mindazt, amit nyújt. Kiskutyával együtt elfogadni az elfogadhatatlant, önmagunkat.