Főkép

Orbán Zoltánnak volt már egy Madárbarátok könyve című munkája 2013-ban, ennek alaposan kibővített, keményfedeles új verziója cikkem tárgya. Nem meglepő módon gyönyörű kötet, de az igazi értékét a benne leírtak adják.

 

Hazánkban, ahogy azt a szerző leírja, régi hagyománya van a madarak téli etetésének, ám ennél sokkal többet is tehetünk a tollas népekért. Orbán Zoltán pedig nemcsak azt mutatja be igen világosan, érthetően és követhetően, hogy mit és hogyan, de azt is, hogy miért. Napjainkban túl sűrűn érkeznek szomorú és dühítő hírek arról, hogy fecskeodúkat vertek le, gólyák és egyéb madarak lelték halálukat az emberi figyelmetlenség vagy szándékos károkozás miatt, s ez jól mutatja, hogy mennyire fontos lenne megértetni az emberekkel, hogy mi a jó abban, ha nemcsak élni hagyjuk, de segítjük is ezeket az állatokat. A szinte közhelyszámba menő, a gyakorlatban mégsem általános környezetvédelmi okokon túl a szerző rámutat, hogy mennyi apróbb-nagyobb jó hatása van a madaraknak, kezdve attól, hogy a látványuk örömet okoz, odáig, hogy a madarak pusztulása hozzájárul az emberiség pusztulásához is.

 

A könyv zöme azonban nem erről szól, hanem arról, hogyan kell madárbarát etetőt, itatót, költőhelyet készíteni. A legtöbb megoldás igen egyszerű és olcsó (lakjunk akár kertes házban, akár lakótelepen), és a ráfordított idő és anyagiak több szinten is megtérülnek. A különféle, településeinken is előforduló madárfajok persze különféle igényekkel bírnak, s az általánosságokon túl mindegyiket külön is tárgyalja a kötet. Sőt, a kertben, településeken előforduló további, a madarakhoz így vagy úgy kapcsolódó állatfajokról is szót ejt – és közben egészen gyönyörű és elképesztő összefüggéseket tár fel. Emellett arról is szól, hogy mit tehetünk, hogy a madarak ne okozzanak károkat, legyen az a fecskefészkek leverésének elsődleges oka, vagyis a madárürülék, vagy mondjuk a harkályfélék falbontása.

 

Szó van a madárvédelem azon részéről is, ami már nem egyéni vagy hobby – ld. a Környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőségek című fejezetet. S itt nem csak azokat látja el remekül használható és a turisták örömét is szolgáló ötletekkel, megoldásokkal, akik vendéglátással foglalkoznak, hanem például az óvodákban, iskolákban alkalmazható módszereket is bemutatja.

 

Mindezt szemléletes fotók is illusztrálják, melyek funkcionálisak – de a madarakról, egyéb élőlényekről készült képek kimondottan szépek, és az állatok fotózása-videózása kapcsán is kapunk néhány jó tanácsot. Szövegen és illusztráción egyaránt átsüt Orbán Zoltán szeretete a madarak, a természet iránt, és nagy erénye a könyvnek, hogy mindezt átragasztja az olvasóra is.

 

A könyv végén találjuk a lakott területeken előforduló leggyakoribb madárfajok határozóját – szép képekkel és lényegretörő/szűkszavú leírásokkal. Szóval ez a kötet nem madárhatározó, mégis úgy éreztem, többet megtudtam általa megannyi fajról. Így lenyűgözően érdekes olvasmány volt a könyv, és remélem, sokak számára az első lépés lesz abban, hogy saját környezetüket madárbaráttá alakítsák.