Főkép

Elgondolkodtál már azon, hogyan építenél lávaárkot a házad köré? Felmerült már benned, mi a legcélszerűbb módja az űrből való postázásnak? Foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet végrehajtani egy kényszerleszállást? Gyakran elmélkedsz azon, mi a legjobb módszer egy szelfi elkészítésére? Érdekel, hogyan befolyásolhatjuk az idő múlását? Szeretsz azon gondolkodni, milyen vastag Gruyère sajt szükséges egy medence falához? Ha a kérdések mindegyikére nem a válasz, az még nem jelenti azt, hogy ez a könyv nem neked való. Ha ugyanis legalább az egyiknél felnevettél és elkezdett pörögni az agyad, hogy mi lehet erre a hülye kérdésre a legjobb válasz... nos, akkor biztosan neked találta ki Randall Munroe a legújabb könyvét.

 

Pár éve jelent meg Munroe Mi lenne, ha? című kötete, amelyben valóban komoly, tudományos alapossággal járt körbe egészen abszurd hipotetikus kérdéseket. Olyan rendkívüli fontosságú és fizikai szempontból megközelíthető problémákat érdemes elképzelni, mint a „Milyen magasról kellene lehajítani egy marhaszeletet, hogy átsüljön?”. A Hogyan... olyan, mintha az előbbi könyvnek a párja lenne: itt azonban nem hipotetikus helyzeteket próbálunk értelmezni, hanem megoldásokat keresünk nem kicsit abszurd problémákra – vagy éppen hétköznapi problémákra keresünk egészen abszurd megoldásokat.

 

Hogyan költözzünk? Nem tűnik túl bonyolult problémának, ugye? De mi lenne, ha pakolás nélkül szeretnénk költözni – mondjuk úgy, hogy az egész házunkat a levegőbe emeljük helikopterek (esetleg rakéták) segítségével? Hogyan küldjünk el egy fájlt? …mondjuk pillangók DNS-ébe kódolva? Hogyan töltsük fel a telefonunkat? …egy repülőtér közepén, ahol az egyetlen lehetséges megoldás a mozgólépcső felhasználása? Ilyen és ehhez hasonló nevetséges problémamegoldások tárháza a könyv, Munroe ugyanis még a legegyszerűbb feladatokra is olyan összetett választ ad, ami szinte biztos, hogy rajta kívül másnak nem jutna eszébe (miért akarnánk átkelni egy folyón egy mezőnyi vízforraló segítségével?).

 

Ez azonban sokkal kevésbé öncélú, mint amennyire annak hangzik. Munroe megközelítései tényleg tudományos alapon nyugszanak, ami nemcsak azt jelenti, hogy az egyes fejezetekben el kell olvasnunk mondjuk néhány fizikai képletet, de azt is, hogy a maga furcsa módján még ismeretterjesztő könyvként is funkcionál a Hogyan.... Például soha nem gondoltam, hogy valaha érdekelni fog a szakítószilárdság és a tangenciális feszültség lényege, ám mindkettő elengedhetetlen, ha ki akarod számolni, hogy egy bizonyos anyagból (teszem azt, Gruyère sajtból) milyen vastag falra lenne szükséged, hogy megtartsa a kertedben felállítandó medencét. Sosem voltam tisztában a látószögek valódi jelentőségével egy fénykép esetében (például amikor a szuperholdról és önmagadról szeretnél egy közös képet csinálni), de Munroe-nak köszönhetően még ebben az irányban is bővültek az ismereteim.

 

Persze nyilvánvalóan nem szabad túl komolyan venni ezt a könyved, de a maga humorosan szórakoztató formájában az egyik legjobb ismeretterjesztő irodalmi kötet, amit valaha olvastam – az persze más kérdés, hogy pontosan milyen ismereteket is lehet általa szerezni. Talán nem fogjuk minden során hasznosítani az életben, de Munroe már ismerős rajzain (aki esetleg még nem találkozott velük, annak ajánlom az xkcd.com látogatását) és a szokatlan kérdésfelvetésein sokat lehet nevetni, közben pedig újra és újra elcsodálkozhatunk azon, mennyire furcsa is lehet a világunk. Ki hitte volna például, hogy akár azzal is lehet választást nyerni, ha a megfelelőre változtatjuk át a nevünket?