Főkép

Ahogy múlik az idő, úgy gyarapodik azon együttesek száma, akinek már a három vagy több lemezéről van szerencsém írni a Világzenéről szubjektíven rovatba. Részemről ennek csak örülni tudok, hiszen ez azt jelenti, hogy pár kedvencem időről-időre meglep új hallgatnivalóval. Így nyomon követhetem munkásságukat, hallom merre fejlődnek, hova tartanak – ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Japán együttes lemeze sajnálatosan ritkán fordul meg a lejátszómban, pedig kifejezetten vonzónak tartom a szigetország világzenéjét, ezért dupla öröm, ha ilyesmi akad a kezembe.

 

A 2012-ben alakult japán The Syamisenist trió harmadik nagylemeze 2020. április 8-án jelenik meg világszerte, és első hallásra megtartották mindazt, amiért annak idején napokig hallgattam a 2015-ös Treble korongot:

„…ezek a dallamok valahol félúton helyezkednek el a rock és a japán népzene között. Európai fülnek ez még ebben a formában is kellőképpen egzotikus hallgatnivaló, az meg már tényleg csak a ráadás, hogy helyenként „gitárszólókat" hallok (természetesen samiszenen!) – teljesen más tálalásban, mint amihez egyébként hozzászokhattam. Eddig még nem említettem, de fontos tudnivaló, hogy az elejétől a végéig instrumentális zenéről van szó, az ének teljesen hiányzik a produkcióból.”

 

A mostani albumon még kiforrottabban van jelen a progresszivitás, ami már a 2016-os Lawless egyik jellemzője volt. Persze ez köszönhető az együtt eltöltött éveknek, érződik az összhang a három muzsikus között, ha lehet még komplexebb dalokat írtak. Meglepődtem amikor az egyik kedvenc számomban (ISOLA REMOTA) a hangszerek mellett pár sornyi szövegmondásra is sor került (ez később is előfordul a lemezen).

 

Jack továbbra sem fogja vissza magát, samiszen játéka egyszerre idézi az rockzenében megszokott elektromos szólógitár hangját és stílusát, de közben egészen más elvek szerint építkezik – mármint a kompozícióik nem hasonlítanak a nyugati dalszerkezetekre. Egy számon belül vannak ismétlődő témák, miként tempóváltásokban sem szűkölködünk (Maiden voyage). Ebben egyébként úgy hallom, hogy a rockos elemek mellé hagyományos dallamfoszlányokat is belecsempésztek (és akkor még nem szóltam a szintis kiegészítésről).

 

A rájuk jellemző lüktetés – ami például a „HERTZ” elejét jellemzi – ugyanolyan védjegynek számít, mint a nagyjából a szám harmadánál feltűnő japán dallamfoszlányok, ami után kicsit rockosabbra veszik a zenét. Az „ANACONDA” című tétel a bizonyság arra, hogy a gyorsaságot sem hanyagolják, ebben végre Kyohei Sasamoto dobos is megmutatja azt, hogy sokkal bonyolultabb ritmusok előállítására is képes. Jack és Yuji pedig nem csinál mást, csak elvarázsolnak játékukkal, hihetetlen mennyire mesteri a hangszerkezelésük. A lemezt záró és egyben leghosszabb szám (re:tokyo) egyfajta jutalomjáték, hiszen itt tág teret kap a kísérletezés, belefér az ismétlődés, a hangulatok variálása.

 

Sajnos a február végi európai turné hozzánk nem jutott el, pedig módfelett kíváncsi lettem volna arra a koncertre, aminek megtekintésére minden Japánmániást, progresszív és egzotikus rockzene kedvelőt, illetve újszerű világzene rajongót határozottan bátorítanék.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: ISOLA REMOTA, Maiden voyage, re:tokyo

2020-ban megjelent album (Transist Record)

Weboldal: https://www.transist.site/the-syamisenist

 

 

A zenekar tagjai: ISOLA REMOTA

Jack – lead samiszen

Yuji – basszus samiszen

Kyohei Sasamoto – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. The Landing
  2. ISOLA REMOTA
  3. Shibuya Scramble Terminater
  4. Maiden voyage
  5. HERTZ
  6. ANACONDA
  7. LOTUS
  8. HARE
  9. Modernized Flight
  10. re:tokyo