Főkép

Három dolog jut először eszembe a Marlenka borítójáról: visszanézés a múltba, szembenállásra képtelenség, álomvilág. A pillanatfelvétel tökéletesen meg is ragadta a regény mondanivalóját, a kötet esszenciája egyetlen képben pontosan megjelenik. Bár a borítókép egy rejtélyes történetet vetít előre, a cím mégis valamilyen édes, kellemes érzetet kelt. És Finy Petra igazából végig tudja vinni ezt a kettősséget a teljes regényen, hol hátborzongató és titokzatos, hol meghitt, családias, meleg fészek-jellegű. Jó olvasni, jó elmerülni a hangulatában, mely még napokig kísért, a bőr alá issza magát.

 

A rétegzettséget – ebben nagyon hasonlít a süteményre – az idősíkok biztosítják. Egyrészt Marlenka édesanyjának a gondolatait, érzéseit ismerhetjük meg dőlt betűvel szedve. A legbrutálisabb nyilas terror idején próbálja a Városmajorban átvészelni ezt az időszakot, zsidó származása miatt kevés eséllyel. Igazi édesanya, aki nem magával törődik, hanem önfeláldozóan próbálja a gyermekének a legjobbat megadni, a férjének megfelelni, a közösséget segíteni. És épp ez lesz majd a veszte is.

 

Másrészt a főhősünk, Marlenka szemén keresztül megismerhetjük napjaink Budapestjét egy kávézó és egy virágbolt ablakán keresztül. A most hetvenéves főhősnő sorsa nem volt könnyű, Sztehlo-gyerekként új személyazonosságot kapott. Mivel még csak kétéves volt a szörnyűségek idején, így nem emlékezhetett a cserére (Juditból lett Mária). Majd a férje Marlenkának kezdte hívni, ami megint egy újabb dimenziót nyitott meg az álomvilágban, ahol nem kellett kiállnia magáért, csak sodródott egy erősebb személyiség mellett. Mindig más néven élte az életét, melyben így igazából nem is volt jelen. A múlt olyan erősen nyomta rá a bélyegét a mindennapjaira, sejtszinten átörökítve a rettegést és a megalkuvást, hogy szinte esélye sem volt kilépni az árnyékából. Anyaként viszont remekül teljesített, ugyan mindhárom gyermeke követte őt az álomvilágba, mégis egy összetartó, szeretetteljes légkört biztosított nekik.

 

A család barátja Dr. Dobos, aki szintén elengedte a valóság kezét, hogy most egy általa teremtett világban sétálhasson egyedül, vagyis nem is egyedül, hanem egy képzeletbeli kutyussal, akit évek óta gondoz. Amikor felcsillant a közös életük lehetősége, az felülírhatta volna a terror maradványait, de az egyenrangú kapcsolatra képtelen Marlenka inkább a bejáratott sémát választotta. A nárcisztikus személyiségeket legalább ismerte, biztonságos terepen maradt, így inkább mártír lett. De még itt is ad neki egy külföldi utazás képében esélyt a sors a fejlődésre és továbblépésre, de nem él vele.

 

Van viszont egy érdekes szereplő, aki nagy utat tesz meg a regény lapjain, méghozzá Cipzár, a cél nélküli erőszak megtestesítője. Az életéről keveset tudunk meg, de sejthetően nem lehetett kiegyensúlyozott a gyermekkora. A majori banda vezetője, aki egy jó hecc érdekében képes bárkinek nekimenni és olykor kirekesztő gyűlöletkommunikációval, olykor tettlegességgel rettegésben tartani az itt élőket. Találkozása Pannival megváltoztatja, kinyitja a lelkét a jóra, és megpróbál túllépni az előre elrendelt sorsmezsgyéjén, hogy egy másik ösvényen járva új fejezetet nyithasson az életében.

 

A karakterek egytől egyig különcök, egyéniségek, olyanok, akikkel az életben is jó lenne barátkozni. Mindannyian menekülnek valami (jellemzően a múlt és a valóság) elől, bizonyos mértékig álomvilágban élnek, és épp ezért tiszteletben is tartják a másik felépített, magának vetített biztonságos kis miliőjét. Ennek talán Náncsi az egyetlen ellenlábasa, aki kissé faragatlan, bumfordi modorával próbálja a mindennapokat beemelni a család életébe, de kevés sikerrel tudja a lelküket a földhöz szegezni.

 

Szeretem, hogy Finy Petra regényében a rosszak is kapnak lehetőséget a változásra, a megjavulásra, a beilleszkedésre. Szeretem, hogy érzékenyen nyúl a legkisebb mellékszálhoz is, és teljesen más nézőpontból láttatja a világot, mint ahonnan én nézem. Szeretem, hogy természetközeli a szöveg, érződik benne még a kisbogarak szárnyverdesése is. Talán abba tudnék belekötni, hogy Béla személyiségéről keveset tudtam meg, és róla még olvastam volna. De ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki egy különleges, elgondolkodtató, megállásra késztető regényre vágyik a rohanó mindennapokban.