Főkép

Ha jól számolom, ez már a harmadik olyan együttes, akik szülőföldjük megszokott zenéitől gyökeresen eltérőt választottak. Nekem az első ilyen találkozásom a Távol-Keletről érkezett Kachimba volt, akik gyakorlatilag nem csinálnak más, csak japánul énekelnek a latin dallamokra, ritmusokra. Ennél egy lépéssel tovább ment a nemrégiben méltatott Minyo Crusaders, akik az afro-karibi-latin muzsikát echte japán énekstílussal (min'yō) keverték, és valami csuda lett a végeredmény.

 

Hozzájuk hasonlítható a dél-koreai NST & The Soul Sauce együttes, azzal az eltéréssel, hogy csupán a reggae és egy helyi énekstílus, a pansori ötvözésével érik el a céljukat. Ez így leírva nem hangzik túl bonyolultan, de a valóságban azért egészen más a helyzet. Nem csodálkozom, hogy az alapító Noh Seonteck basszusgitárosnak beletelt pár évébe, mire társaival eljutottak az első nagylemez felvételéig, illetve a saját stílus megalkotásáig, amit nemes egyszerűséggel Korean reggae-nek neveztek el.

 

Ha eddig nem történt meg, akkor most érdemes elindítani a cikk végi videókat, mert segítenek értelmezni az eddig leírtakat, és általuk mindenki fogalmat alkothat arról, amit az NST & The Soul Sauce csinál. A számok többsége belassult, elszállós, azonmód ellazulásra készteti a hallgatót, viszont ezt ellenpontozza Kim Yulhee tradicionális éneke, amiről Nina Hagen, az egyik kedvenc énekesnőm jutott az eszembe, egészen pontosan az „African Reggae” című száma, aminek a hangulata nagyon hasonlít az albumindító „Bbaengdeuk”-hoz.

 

Úgy gondolom, nagyon jól megoldották a két egymástól távol eső stílus összepárosítását, ami biztosan nem volt egyszerű, és időnként megkövetelte, hogy mindkét fél engedjen a saját szabályaiból, hogy létrejöjjön ez a muzsika. Legjobban a pansori énekben meglévő vidámság és szomorúság átmentése nyerte el tetszésemet – ez így együtt tényleg szürreális élmény.

 

Sajátos hangulata van a Version című lemeznek, amit csak fokoz, hogy időnként más ízeket is érzek a produkcióban. Helyenként jazz, funk, és a lassúbb részeknél szerintem pszichedeliát is belecsempésztek a dalokba. Ez utóbbi állapot elérésében szerepe van a megszokottnál hosszabb kompozícióknak, négy percnél rövidebb nincs a lemezen, míg a leghosszabb majd kilenc perces. Ennyi idő alatt gond nélkül elvarázsolják a hallgatókat, még csak spangli sem kell hozzá.

 

Az előbb említett „Bbaengdeuk”mellett nagyon tetszik a „Jeongdulgosimne” mert ebben a zenekar tagjai férfikórust alkotnak, és ugyan nem sok szöveget kellett megtanulniuk, viszont ennek az ismétlése majdnem olyan lüktetőre sikerült, mint a szám ritmusszekciója, és ami ennél azért sokkal fontosabb, fantasztikus kontrasztot alkotnak az énekesnővel. Az egyik csúcspont a lemezen szerintem a „Bak Taryeong” című kompozíció, mert ebben hatalmasat énekel Kim Yulhee. Olyan erő van a torkában, és úgy adja elő ezeket a hagyományos énektémákat, hogy óhatatlanul magával ragadja a hallgatót. Ügyesen oldják meg a tempóváltást, és a később felerősödő fúvósszekció itt kifejezetten funkos.

 

Különleges zenét tartalmazó album a Version amit egyszer szívesen megnéznék élőben. Mivel egyelőre erre nem sok esélyt látok, kárpótlásul marad a lemez időről-időre történő meghallgatása.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Bbaengdeuk, Jeongdulgosimne, Bak Taryeong

2019-ben megjelent album (Eastern Standard Sounds)

Weboldal: https://www.nst-thesoulsauce.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Noh Seonteck – ének, basszusgitár

Smiley Song – ének, ütőhangszerek,

Simun – gitár, háttérvokál

Yun Seokcheol – billentyűs, háttérvokál

Kang Shintae – dob, háttérvokál

Song Seongho – szaxofon, ütőhangszerek, háttérvokál

Yoo Seungcheol – trombita, kürt, háttérvokál

Park Jun – Dubwiser

Kim Yulhee – pansori ének, Kkwaenggwari

 

Közreműködők:

박준규 Park Junkue – trombita

김바이올린 KimViolin – hegedű

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. 뺑덕 Bbaengdeuk
  2. 중타령 Joong Taryeong
  3. 정들고싶네 Jeongdulgosimne
  4. 박타령 Bak Taryeong
  5. 흥타령 Heung Taryeong
  6. Bbaeng Dub
  7. Monk Dub
  8. Veridikal Dub