Főkép

Immáron a második japán együttessel hozott össze a véletlen, amelyik olyan világzenét játszik, amelyben fontos szerepet játszik a latin muzsika. Az első az okinavai Kachimba, akik gyakorlatilag nem csinálnak mást, csak anyanyelvükön prezentálják a latin dallamokra/ritmusokra komponált dalaikat. Ha jobban belegondolok, akkor a másik irányból nézve a Minyo Crusaders nyilvánvaló hasonlóságokat mutat a WagakkiBand ténykedésével, hiszen mindkét társulat népdalokat modernizál, csak ott a metal stílus felé viszik el a zenét, miközben Suzuhana Yuko hagyományos módon énekel. A Minyo Crusaders szintén megtartja az eredeti énekstílust (ez a min'yō), ami alá többnyire latin muzsikát pakolnak.

 

Nagyjából kilenc évvel ezelőtt, Freddie Tsukamoto jazz énekes egy vendéglőben nézte a tévét, amiben éppen min'yō dalokat énekeltek, és ennek hatására rájött, nem szeret angol nyelven énekelni.  A vendéglős ismert egy másik muzsikust (Katsumi Tanaka), aki szintén érdeklődött a min'yō iránt – így kezdődik a történet, aminek eredményeként megalakult a Minyo Crusaders. A tagok korábban már különféle projektekben és eltérő stílusokban játszottak, és talán éppen ennek a sokszínűségnek köszönhetően lett ennyire tarka a bemutatkozó albumuk. Aminek létrehozásakor úgy vélem kettős cél vezette a társaságot. Létrehozni egy olyan világzenét, ami sikeres lehet külföldön, és közben mégis megőriz valamit a japán hagyományokból. Szerintem legnagyobb nehézséget az okozhatta az számukra, hogy kiválasszák az eredeti dalok közül azokat, amelyek alkalmasak a feldolgozásra.

 

Az elképzelést sikeresen megvalósították, és meglepődnék, ha nem kerülnének fel pár slágerlistára, vagy rádióműsorba az Echoes Of Japan című bemutatkozó albumukkal. Engem már azzal elbűvöltek, ahogyan a különféle prefektúrákra jellemző éneklési módokat prezentálják. Az pedig már csak a ráadás volt, hogy döccenő nélkül ötvözik az afro-kubai és karibi ritmusokat a régi japán minyō-val, egzotikus és modern hallgatnivalót alkotva.

 

 „A lényeg az, hogy ne tegyük túlságosan bonyolulttá és művészivé, mivel a min'yō az egyszerű emberekhez szól.” – ennek szellemében semmi nem túloznak el, miközben azért a minimalizmust is elkerülik. Mondjuk mivel tíz zenész alkotja az együttest, ez utóbbi nehezen lenne megvalósítható. Itt van például a reggae alapokra felépített „Otemoyan”, amiben első ízben találkozunk az énekesnő, Meg hangjával – érdekes párosítás, de működik. Az „Akita Nikata Bushi” etióp funkja, vagy a még izgalmasabb „Tanko Bushi” boogalooja csak egy-egy kiragadott példa a sokszínűségre. No és ne felejtsük a cumbiát, ha már a kedvenc latin muzsikámmal indítják az albumot (Kushimoto Bushi). Egyébként le a kalappal a két énekes (Freddie és Meg) teljesítménye előtt, hiszen velem minden nótánál elhitették, évszázadokkal korábban valóban így énekelték azokat a halászok vagy a bányászok.

 

Arra ugyan nem sok esélyt látok, hogy a közeljövőben hazai koncerten találkozzam velük, de ezt a különleges, igazából semmire sem emlékeztető, valóban egyedi muzsikát egyaránt merem ajánlani mind a japán, mind pedig a latin dallamok kedvelőinek.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Otemoyan, Tanko Bushi, Kushimoto Bushi

2019-ben megjelent album (Mais Um Discos)

Az együttes weboldala: https://www.facebook.com/minyocrusaders/

 

 

A zenekar tagjai:

Freddie Tsukamoto – ének

Meg – ének

Katsumi Tanaka – gitár

Daddy U – basszusgitár

Moe – billenytűs

Sono – timbales

Mutsumi Kobayashi – bongó

Yamauchi Stephan – trombita

Koichiro Osawa – szaxofon

Irochi – konga

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kushimoto Bushi (Cumbia) Wakayama prefecture.
  2. Hohai Bushi (Afro) Aomori prefecture.
  3. Otemoyan (Reggae) Southern Kumamoto prefecture.
  4. Mamurogawa Ondo (Beguine) Yamagata prefecture.
  5. Yasugi Bushi (Bolero) Shimane prefecture.
  6. Akita Nikata Bushi (Ethiopian Groove) Northern Akita prefecture
  7. Toichin Bushi (Afro•funk) Toyama prefecture.
  8. Tanko Bushi (Boogaloo) Fukuoka prefecture.
  9. Aizu Bandaisan (Latin) Fukushima prefecture.
  10. Sumo Jinku (A cappella)