Főkép

Dáciai Aric, miután éveket töltött egy földönkívüli faj, a borágok fogságában, az X-O Manowar páncél segítségével kiszabadult az inváziós hajóról, hogy visszatérjen a Földre – és rádöbbenjen, hogy már évszázadok óta halott mindenki, akit valaha ismert. A vizigótok régóta eltűntek, de a Római Birodalomnak sincsen már nyoma: a modern világ mindent bekebelezett. Hogy mihez kezd ebben a helyzetben az egykori vizigót herceg? Egyelőre nincs ideje eltűnődni ezen, a borágok ugyanis vissza akarják szerezni a páncéljukat, amihez minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak. Még a brit hírszerzés ügynökét, Ninjakot is felbérlik... bár kétséges, hogy a legendásan kiszámíthatatlan Ninjak tényleg jó választás-e a feladatra.

 

Folytatódik tehát az első részben elkezdett történet a modern korba szakadt, legyőzhetetlen páncélt elnyerő vizigót herceggel – ám míg a Kard által inkább egy bevezetőnek érződött, addig a Ninjak közbelép emel a téteken, hogy egy összetett és izgalmas cselekmény darabjait kezdje megformálni.

 

Egyre több minden derül ki a borág invázióról és egyáltalán, arról a Földről, ahol az események játszódnak – bár egy ponton elkezdtem félni, hogy nagyon hosszú párbeszédekben fognak a szereplők egymásnak mesélni különböző információkat a háttérről, de szerencsére Venditti abszolút természetesen illesztette be ezeket a történetbe. Ninjak megjelenésével pedig érezhetően tágított egyet az univerzumon: már nemcsak Aric, a páncél és a közvetlenül velük történt események a fontosak, hanem hogy a feltűnése mit indít el a világban, hogyan hat más szereplőkre, miként kell másoknak reagálniuk erre. Szimpatikus, hogy ilyen „kicsiben” kezdenek az alkotók és innen haladnak a tágabb perspektíva felé – azt hiszem, a következő részekben lesz még lehetőség nagyobb volumenű eseményekre.

 

Bár valószínűleg logikusan következik a figura élethelyzetéből és személyiségéből, de meglepett, hogy a második kötetnek mintha csak elszenvedője lett volna Dáciai Aric, nem annyira főszereplője és irányítója. Ezt a szerepet ugyanis átvette tőle Ninjak, illetve Alexander Dorian, az egyik borág beszivárgó ügynök, de ez egyáltalán nem hat idegenül. A kötet első hat oldala – középpontban a szótlan, magányos, helyét kereső Arickal, aki egyszerre siratja mindazt, amit elvesztett, és közben próbál túlélni – lényegében mindent elmond a figuráról, amit ezen a ponton szükséges. Küzdelemből küzdelembe sodródik, nincs és nem is lehet célja, csupán teszi, amit a helyzet megkövetel – nem csoda, hogy amit feltűnik két olyan alak is, aki mintha pontosan tudná, hogy mit csinál, akkor Aric is jobban magára talál. Ninjak és Dorian ehhez képest megnyerően színesítette az aktuális helyzetet, eltérő motivációik és személyiségjegyeik frissítően hatottak Aric mellett.

 

Az előző kötetben nem voltam lenyűgözve Cary Nord rajzaitól, a második részben viszont érkezett a helyére Lee Garbett, aki szerintem valamivel egyedibb és érdekesebb képeket készített X-O Manowar történetéhez. Az akciójeleneteknél nála is megvan ugyanaz az „átlagos amerikai” digitális stílus, viszont a szűk terekben, a sötétebb jelentekben, raktárházban, szobában, erdőben sokkal látványosabb tud lenni. Nem annyira kidolgozottak és sterilek nála az arcvonások, mint Nordnál, az elmosódottabb hátterek sokkal hangulatosabbak, mint a lövöldözések vagy robbantások (bár azért azzal sincs probléma, különösen azokat a képeket szerettem, ahol Ninjak katanái adják a panelek dinamikáját).

 

Legutóbb valahogy úgy zártam a Kard általról írt ajánlómat, hogy „a figyelmet és az érdeklődést nagyon is felkelti ez a négyszámnyi történet” – ezek után a Ninjak közbelép nem csupán megtartja ezt az érdeklődést, hanem képes még jobban felcsigázni. Remek kiindulópont ahhoz, hogy még több mindenre figyeljünk fel ebben az univerzumban, még több minden kezdjen el érdekelni – persze hiszem, hogy lesz még ennél is jobb, ennél is izgalmasabb, csavarosabb vagy hatásosabb, de ahhoz már itt megtörténik az alapozás. Ki tudja, talán a következő rész (Halálbolygó – továbbra is X-O Manowar főszereplésével) még ezt is felül tudja múlni.