Főkép

Idén ez már a harmadik olyan album, amihez Rhiannon Giddens valamilyen módon kapcsolódik. Korábban egy válogatás került a kezembe, majd egy negyedmagával (Our Native Daughters) rögzített lemez, és a mostani, a duóban, mindössze öt nap alatt felvett there is no Other. Nem semmi teljesítmény, és közben biztos vagyok, hogy van még pár projektje, amelyekkel ezeken felül is foglalkozott.

 

there is no Other – mondja a cím, és ez már megint többféleként értelmezhető. Számomra legszimpatikusabb a „nincsen más” verzió, vagyis ez a lemez a megkülönböztetés elleni tiltakozás. Ugyankor a zene meghittsége miatt asszociálok az intimitásra, az elvonulásra, az egyedüllétre, amikor az ember maga lehet, egyedül a gondolataival, az érzéseivel. Viszont legalább ennyire hangsúlyos az egyesülés, ami persze elsődlegesen a zenére vonatkozik, de könnyedén az emberek együttműködésére gondolhat a hallgató. Kivált, ha látja, illetve hallja, mennyire egyszerű a különféle kultúrák határainak lebontása, és a közösből valami többet (nem feltétlenül újat) létrehozni.

 

Erre jó példa a „Brown Baby” című szám, amit eredetileg Nina Simone énekelt, sokkal lassabb tempóban (érdemes azt is meghallgatni, mert akkor lesz teljesen nyilvánvaló, mennyire gondolta újra ezt Giddens). Mondjuk az ének ebben a verzióban is visszafogott, akárcsak Francesco Turrisi zongorája, ellenben a bendzsó az eredetinél sokkal gyorsabb tempót diktál. Amire az előző bekezdésben utaltam, a kultúrák keveredése tetten érhető a szám elejének arab motívumaiban.

 

Személyes kedvencem az Olaszországot idéző pizzica (Pizzica di San Vito), mert ebben úgy énekel Rhiannon Giddens, ahogyan korábban talán még sosem, és ez alatt elsősorban nem az olasz nyelvet értem – már csak a látvány hiányzik, ahogyan ének közben szoknyáját lengetve mezítláb táncol. Pizzica és bendzsó – nem mindennapi találkozás.

 

Legerősebb hangulata – amit helyenként kifejezetten hátborzongatónak éreztem – a „Black Swan” című kompozíciónak van. Oké, a szövege sem egy optimista termelési jelentés, de ez így, ebben a formában kilóg a többi szerzemény közül. Elég ha csak az utána következő „I'm on My Way”-ra utalok, ami sokkal energikusabb mind zeneileg, mind az éneket tekintve. Az egyszerű dob, amely a végtelenségig ismétli önmagát, csak felerősíti a többi hangszert. A lemezt lezáró „He Will See You Through” a zongora és ének kettősével (Ellis csellója csak időnként csatlakozik hozzájuk), egyszerre himnikus és meghitt.

 

Ismét megbizonyosodtam arról, hogy Giddens nem csak saját szerzemények komponálására képes, hanem hihetetlen mennyiségű régi dalt ismer, amelyekből jó érzékkel válogat az éppen aktuális lemezére. Azt meg már eddig is tudtam, mennyire mestere a hangszerének, illetve mindig nyitott az új dolgok kipróbálására. Ezúttal folk, gospel, bluegrass és hagyományos dél-olasz zene került sorra, de biztos vagyok benne, hogy legközelebb valami új, és legalább ennyire izgalmas tematikát választ majd.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Pizzica di San Vito, Brown Baby, Black Swan, Ten Thousand Voices

2019-ben megjelent album (Nonesuch)

Weboldal: https://www.rhiannongiddens.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Rhiannon Giddens – ének, bendzsó, hegedű

Francesco Turrisi – majdnem minden más

 

Közreműködik:

Kate Ellis – cselló, brácsa

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Ten Thousand Voices
  2. Gonna Write Me a Letter
  3. Wayfaring Stranger
  4. there is no Other
  5. Trees on the Mountains
  6. Pizzica di San Vito
  7. Brown Baby
  8. Briggs’ Forró
  9. Little Margaret
  10. Black Swan
  11. I'm on My Way
  12. He Will See You Through