Zenék a nagyvilágból – UDU: Buryatia Lithuania – világzenéről szubjektíven 200/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 10. 30.
Úgy tűnik mostanában divatos lett a különféle nemzetek zenéjének keverése. Nálunk a magyar-lengyel együttműködésre van számos példa, de amiről most írni fogok, az egy fokkal egzotikusabb párosítás, legalábbis én annak gondolom ezt a burját-litván koprodukciót. Mert mi másnak lehet nevezni az ázsiai pusztákra jellemző torokéneklés, és a balti pogány időkig visszavezethető zene találkozását, ha nem egzotikusnak.
Akárcsak a legtöbb ilyen esetben, a résztvevő muzsikusok a hangsúlyt nem a különbözőségre helyezik, hanem a hasonlóságokra, ami alatt nem feltétlenül magát a zenét, hanem inkább a szándékot, a népzene eredeti funkciójának egyezőségét értik. Ezen cél eléréséhez olyan, nagyjából az emberiséggel egyidős témákkal foglalkozó dalokat választottak alapul, mint például az esküvő (Zulayashie - Duno Upe).
Az igazi különlegességet szerintem mégis a kétféle énekstílus, a hagyományos női megszólalás és a torokéneklés együttléte jelenti. A befogadáshoz nem árt, ha lehetőségünk szerint ledobáljuk magunkról modern világunk megszokásait, ami alatt nem csak a hétköznapok gyors tempóját, valamint a folyamatosan ránk ömlő információ áradatot feldolgozó intelligencia felpörgését, hanem az ennek következtében kialakult, mondhatni önvédelemből felvett ikonikus gondolkodásmódot.
Szóval próbáljuk gyermeki nyitottsággal és lelassult válaszreakcióval befogadni az UDU zenéjét. Mivel a legtöbb esetben egy burját és egy litván népdalt ötvöznek, gyakran találkozunk olyan kettőséggel, hogy egy részt énekel Alexander Arkhincheev, egyet meg Laurita Peleniūtė, és persze az is előfordul, hogy mindenki egyszerre énekli a saját szövegét. A közösködésre legjobb példa az album záródala, a „Pijok”, vagy mondjuk a „Zulayashie - Duno Upe”, mert mindkettőben teljesen autentikusnak éreztem az éneket, azok szépen egymásba fonódnak, mintha nem kilométerek ezrei választanák el őket egymástól, hanem szomszédok lennének.
A Buryatia Lithuania című albumot nem a hétvégi házibulik résztvevőinek szánják, mert annál sokkal nyugisabb muzsikát rejt, olyat, ami inkább az elmélkedésre, szemlélődésre, befogadásra bátorít. Mintha a nagymamámat hallanám a konyhában, személyes, mégis időtlen nótákat énekelni – efféle nagyon közvetlen hangulat lengi be a lemezt. Azt nem tudom élőben milyen ez a produkció, de hallgatás közben végig meghittséget, közvetlenséget éreztem, amit mindezeken túl meglepő módon friss kortárs hangvétel jellemez. Aki szereti az ilyen crossover muzsikát, vagy egyszerűen kedveli a torokéneklést, a lófejes hegedű hangját, a litván népzenét, annak ez a lemez a kötelező vétel kategóriába tartozik.
Meghallgatásra ajánlott számok: Zulayashie - Duno Upe, Izban Bliuz, Pijok
2019-ben megjelent album (CPL)
Weboldal: https://www.facebook.com/UDUband/
A zenekar tagjai:
Alexander Arkhincheev (burját) – ének, torokéneklés, morin khuur, gitár
Gediminas Stankevičius (litván) – dob
Tadas Dešukas (litván) – hegedű, mandolin, gitár
Laurita Peleniūtė (litván) – ének, dob, shruty box
A lemezen elhangzó számok listája:
- Zulayashie - Duno Upe
- Tuta - Khaldyn Khursa Nogoondo
- Jovaras - Altargana
- Eiliom Susedom
- Izban Bliuz
- Pijok