Főkép

Bryan Lee O'Malley nevéhez fűződik az utóbbi másfél évtized egyik legnagyobb képregényes sikere, a Scott Pilgrim sorozat, melyből szintén sikeres film is készült. Nekem mondjuk mindkettő kimaradt, de a Repeta felkeltette az érdeklődésemet, és a szimatom nem csalt meg.

 

Ha jól látom, ez az új kötet némileg, de csak egy kicsivel idősebb korosztályhoz/ról szól, mint a Pilgrim széria, minthogy a főszereplője, Katie 29 éves. Egy Repeta nevű, elég jól menő étterem konyhafőnöke, és épp azon dolgozik, hogy saját vendéglőt nyithasson. Amúgy nevezhetjük átlagosnak is, amennyiben csetlik-botlik az élet kisebb meg nagyobb buktatói közepette. Van egy exe, akivel még nem sikerült rendesen lezárnia a kapcsolatát, van egy utódja a konyhában, akivel akár össze is jöhetnének, van egy bérelt kis garzonja a Repeta fölött (így spórolta össze a pénzt az új helyre) – és egy szép nap a szobájában álló régi komódban talál egy kis füzetet, egy gombát és egy rövidke utasítást, hogy mit csináljon ezekkel. Íme:

„1. Jegyezd fel a hibád

2. Egyél meg egy gombát

3. Feküdj le aludni

4. Kelj fel új emberként”

Márpedig történik valami, amit Katie szeretne visszacsinálni, és csodák csodájára a gomba működik is. A gond az, hogy Katie rákattan a dologra, tökéletessé akarja varázsolni az életét, és nem törődik a szabályokkal, melyekről egy fura leányzótól hall.

 

Bár az elején amolyan tipikus amerikai sitcomnak tűnik a sztori, idővel felerősödik benne némi természetfeletti szál, s vele együtt a mondanivaló is, amit viszont az egyre kuszább történetből nem mindig könnyű kiszálazni. Katie nem igazán gondolja át, mit csinál, és ez is rém emberi, az meg, hogy ebből katyvasz lesz, teljesen logikus, hiszen minél régebbi dolgot csinál vissza, annál több minden változik meg, mire újra felveszi a jelenben a fonalat. Viszont mindeközben azért jut is valamire, és amire jut, azért nagyon megérte végigolvasni ezt a vaskosnak tűnő kötetet.

 

Annak tűnő, de nem igazán az, hiszen O’Malley elég sok szöveg nélküli képet tett bele. Emberünk igen kreatívan alkalmazza a képregény médiumát, a paneleket, a színeket, a beírásokat. A stílusára nyilván hatottak a japán mangák, de a sztori nagyon is amerikai (vagy kanadai, lévén az író-rajzoló maga is az), és amellett, hogy nagyon vicces meg pörgős, néha egy vagy akár kétoldalas rajzokat is virít, melyek önálló festményként is megállnák a helyüket, olyan hangulatosak. Itt-ott Craig Thompsontól a Blankets ​– Takarók is beugrott, mint párhuzam, de a Repeta azért messze nem olyan komoly és mély. Más elemeiről az Idétlen időkig és a Felforgatókönyv című filmek is eszembe jutottak – már anno a fülszövegről is, pont ezért akartam elolvasni. És az a jó, hogy O’Malley nem másolta ezeket, mégis valami hasonlóan szórakoztatót és elgondolkodtatót tudott alkotni – az életről, a döntéseink hatásáról és arról, hogy mi lenne, ha bármit is megváltoztathatnánk a múltunkban. S mindez egy nagyon igényes, szerethető kötetben került kiadásra. Újraolvasós darab.