Főkép

Az album egy olyan találkozásnak köszönheti létrejöttét, amire alapban nem látszott sok esély, elvégre egy jazzbőgős és egy népzenekutató többnyire eltérő zenei közegben mozog. Azonban Yudin (bőgő) és Rancane (ének) között létrejött az a vibráló valami, aminek eredményeként inspirálóan hatottak egymásra, és közös projektjük eredménye ez a kísérleti muzsika.

 

A különlegességét az adja, hogy a duó tudatosan szakított minden stílussal és kísérletező szellemmel vonultak a stúdióba. Ennek következtében minden szám különbözik a többitől, valaki úgy vélte, hogy egy tanulmányt készítettek arról, hogy mi mindent lehet kihozni a népzenéből. Szerintem még ők is meglepődtek azon a változatosságon, amit a lemezre felkerült nyolc kompozíció mutat. Úgy vélem ez csak részben köszönhető annak, hogy öt ország folklórjából merítettek (négy lett, egy-egy litván, bulgár, ukrán és orosz), inkább annak tudom be, hogy tényleg arra voltak kíváncsiak, mi lehet kihozni az eredeti dalokból.

 

Ennek érdekében Stanislav Yudin például az albumindító szerzeményben loopingot használ, így lesz egyetlen hangszerből nagybőgőzenekar, ami jól rezonál Asnate Rancāne elnyújtott énekével, és nem mellékesen szinte árad a szomorúság belőlük. Egyébként azonnal feltűnik, mennyire egyedien kezeli hangszerét Yudin, nekem gyakran a hegedű és más vonós hangszer jutott az eszembe hallgatás közben, nem pedig a bőgő. Már itt megfigyelhető a köztük lévő egyensúly, hol az ének, a bőgő kerül előtérbe, és persze a kettő nem mindig követi egymást, de a párbeszéd megvan közöttük egészen a befejezésig, ahol újra megtalálják a közös hangot.

 

A váratlan váltások teszik kiszámíthatatlanná a „Yana Lied to the Turk” című számot, aminek legjobban az énektémája tetszik, a hangszerek mintha csak egy-egy hang erejéig lennének jelen, sok közük nincs a dallamhoz, ellenben fokozzák a drámaiságot. A „The Shepherd Song” a korábbiakhoz képes sokkal több hangszer használ (szaxofon és különféle ütőhangszerek), amitől hangsúlyosabbá válik a ritmus, és kap egyfajta hipnotikus aláfestést az ismétlődő bőgőtől. Mielőtt elérnénk a fináléhoz, rövid közjáték vár ránk (Mermaids), melyben stílusosan vízcsobogás, női nevetés egészíti ki az éneket és a zaklatott bőgőt. Befejezésként megkapjuk az „Inspiration”-t, ami nem csak a monumentalitásra törekszik, hanem bizonyos értelemben lezárja a kísérletezést azzal, hogy elértünk a csúcsra, oda, ahova ezzel a módszerrel eljuthattunk.

 

Csak ismételni tudom önmagam, ez egy roppant különleges album, mely nem tudja elviselni a beskatulyázást, ezért a világzene címkét is csak azért akasztom rá, hogy valami halvány elképzelésünk legyen erről a minimalista muzsikáról. Mások ethno-minimalizmusként emlegetik, illetve poszt-folk” kategóriába teszik. Az biztos, hogy aki a vérpezsdítő ritmusokat, a szárnyaló dallamokat, vagy egyszerűen csak a hagyományos számokat részesíti előnyben, annak nem ajánlom a második opuszt, ellenben aki vonzódik a kísérleti muzsika, az improvizálás, esetleg a modern zeneszerzés felé, annak ez kötelező darab.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Yana Lied to the Turk, The Shepherd Song

2019-ben megjelent album (CPL)

Weboldal: https://www.facebook.com/yudin.rancane/

 

 

A zenekar tagjai:

Stanislav Yudin – bőgős (1-8), kokle (2), billentyűs hangszerek (6,8), ütőhangszerek (1,3)

Asnate Rancāne – ének (1-8), kokle (2)

 

Közreműködők:

Artis Gāga – szoprán szaxofon (4,8)

Aleksejs Bahirs – hegedű (6,7)

Artis Orubs – ütőhangszerek (4,6,8)

Ivars Kalniņš – klarinét (6)

Laura Rozenberga – harsona (6,8)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Op. 2
  2. How Deep is the Sea
  3. Yana Lied to the Turk
  4. The Shepherd Song
  5. One of a Kind
  6. Delightful Sun
  7. Mermaids
  8. Inspiration